Bérgyilkos a barátom – Thália Színház

Gondoltam idén megkeresem minden előadásban a pozitívumot. Én ma tutira kerestem. Próbálom összelapátolni, hogy mi volt ma este a jó az előadásban azon kívül, hogy a két felvonás szünettel együtt két óra alatt véget ért.
Pignon (Nagy Viktor) a lúzer, elhagyott férj éppen látványosan öngyilkosságra készül, persze kevésbé komolyan, csak úgy segélykiáltásként asszonya (még… papíron) felé (Gubás Gabi). Mindezt egy szállodai szobában vezetné fel, ami tök alkalmatlan erre. Nem mintha Pignon alkalmas lenne hullának… A másik szobában Ralph (Tamási Zoltán), a bérgyilkos készül a pont akkor a szoba ablakból jól látható bíróságra érkező tanut kinyírni. Első körben Émile (Mózes András) londíner húzza az idegeinket és a történetet hosszú ideig, majd végre bekövetkezik a sztori első ébren tartó része: Ralph átmegy a szomszédos hotelszobába “segíteni” Pignonhoz, és innen akár el is szabadulhatna a humoros történet. Időnként befut Giselle (Banovits Vivianne) a szobalány takarítani és hisztériázni, a londíner levakarhatatlan, Pignon meg végre kiböki, hogy miért is készült halni. Naná, hogy a feleségét akarta így visszaszerezni (marha nagy ötlet…), aki lelépett dögunalom életéből az agyturkászával (Szabó Győző). Elő is kerül a hódító doki, aki a nyugiszurit Pignon helyett Ralph-nak adja, így az cseppet kómássá és viszonylag komikussá válik. Az első felvonás végére a sokadik könyörgő hívás után végre megérkezik a feleség is, majd függöny, és némi tanakodás, hogy ásítozunk-e itt tovább, vagy körbenézünk a városban, van-e még valahol tüntetés… Maradunk, hátha a második részben feltámad a bérgyilkos, és megbeszéljük, hogy milyen sorrendben kéne likvidálni a szereplőket. Én konkrétan a rendezővel kezdeném, aki úgy érezte, hogy ez az előadás kész van, és be lehet rá engendi a közönséget. Többen nem így érezték, mert szinte minden második sorban a teltházból a második felvonásra 2-4 üres szék maradt. Mi bátran nekifutottunk, hátha. Szóval visszatért a doki, és beadta a nyugiszuri ellenszerét, amitől erősen izgága rángatózásba kezdett bérgyilkosunk, ami tanu lelövésére továbbra is alkalmatalnná tette. Pignon folyamatos rinyálása következtében az asszonyt időnként rázta a röhögés, ettől megjött újra a kedve a férjéhez, majd tök logikátlanul távozott a friss dokijával. A két szoba közötti idegbeteg rohangálás közben azért a rendőri készültségből is jutott a hotelbe egy félkegyelmű zsaru (Hajmási Dávid), akire nemhogy fegyvert, de egy játékkardot se bíznék, persze a szekrényben végezte be sorsát. Még mindig nem öltek meg senkit, pedig már alig volt a végéig idő. Pignon végre kigurult a színről, majd váratlanul a fellélegző és végre munkához látó Ralph (közben még kapott egy újabb ellennyugi-bogyót) szobájába a legrosszabbkor toppan, és végre rájön, hogy az öreg készül kinyírni a vád egyetlen koronatanuját. Komédiánk végső poénjaként persze annyira tökös legény, hogy a már lelkironcs haverját teszi harcképtelenné, és készül vele bánatában a sittre.

Volt humor, tuti, mögöttem kétfelől is a visítva nevetést vezették fel, leginkább a részeg káromkodás, és a rángatózva ugrálás volt vicces.
Halványan látszott, hogy a Pignont alakító Nagy Viktor a színész mesterséget tanulta, és próbálkozik is veszettül, de ebben a vidámkodásban csak szenvedett. A feleségét alakító Gubás Gabi leginkább a hisztizve visongásban járt az élen, ez volt az a pont, ahol a második felvonás elején éreztem, hogy ha nem is tüntetésre kéne menni a hidegben, de egy hosszabb városi séta is jobb lenne. A Ralph-ot alakító Tamási Zoltán nyugodtan nyugdíjba mehet, eljátszotta, ha ez volt élete szerepe. Az ügyeletes hülye volt rászámolva, és nem tudtunk nevetni. (a “hogy a francba kerültem ide?” klassziszus kérdésre kerestem egész este a választ). Szabó Győző olyan színtelen (pedig csiri-csári jelmezt kapott) alakítást hozott, hogy mellettem nemcsak a szomszéd néző, hanem a döbbenetem is ott ült.

Igen, a legjobb az elődásban a vége volt, a tapsrend közepén már simán ki lehetett jutni, a szerencsések a szélére vettek jegyet és futva menekültek.

Még egy klasszikus mondat hangzott el az este “ó borzalom anyja ne hagyj el”

Vida Péter rendezgette… receptre írandó altató helyett…

Szólj hozzá!