A művésznő és rajongói – Radnóti Színház

Vidéken vagyunk, és színházban, úgy az isten háta mögött még néhány kilométerrel.

Alexandra (Lovas Rozi) tehetséges, viszont ettől függetlenül nagy szegénységben élő színésznő, akiért rajonganak a színházban. A nézőtéren a csóró “mezei nézők”, a kulisszák mögött a gazdag nőcsábász pasik, az ex-igazgató és az igaz szerelem: a nempénzes egyetemi tanár (Porogi Ádám), viszont totál lelkiismeretes jófiú.

Alexandra nincs egyedül szinte sosem, mert a mama (Börcsök Enikő) állandóan vele van: nemcsak otthon, a színházban is. A jelenleg ügyelő, régi színházigazgató – Martin (Bálint András) a leginkább őszinte: rajong a színházért, így még ügyelőként is boldog, hogy részt vehet az előadásokon. A helyi hatalmasok közül Dulebov/Herceg (Kelemen József) próbálkozik be először Alexandránál, de visszapattan néhány pofontól (lehetett volna addig is ütni, amíg mozog…), így pofára esése okán a színház igazgatójánál kezd el kampányolni, hogy ne hosszabbítsanak szerződést a makacs lánnyal. Még két gazdag kérő Bakin (Pál András) és Velikatov (Rusznák András) udvarolgat sajátos módon. Bakin a kőbunkót mutatja, míg Velikatov a félszeg, de tudatos partner jelölt. Mindenki először a mamánál kopogtat, mégis csak ő ismeri legjobban a lányát, hátha segít. Próbálkozik is az öreglány, de diszkréten csak feldobja az ötleteket, és terelgetné a lányát, de a kényszerítés már nem az ő asztala. Ellenpontként ott van a szerelmes bölcsész, aki továbbképzésszerűen oktatja Alexandrát arra, hogy mi a jó jó és tisztességes, mik ezen tétele ellentét párjai. El is éri az oktatás a célját, Alexandra sorra hajigálja el magától a lehetőségeket, és a tisztességes élet felé száguld Pjotr oldalán nagyjából az éhenhalás felé. Ebben a káoszban érkezik a mama szűrőjén keresztül Velikatov, a “nagyonfélek még megszólítani is” típus, de annyi pénze van, hogy abból még hattyúpárocskáka is futja.

Alexandra színésznő akar maradni, ezért a végén nem a szívére, hanem az eszére és az anyagi problémákra teszi a hangsúlyt. Ezzel dobja az összes addigi rajongóját, és elvonatozik egy randa bölcsész veszekedés után Velikatovval, ahol szintén felléphet, csak az már nem ugyanolyan. A nagy igazság itt is előjön: pénzért nem lehet tehetséget venni, de a sok pénz is kiöli az igazi színjátszást a színpadról.

Külön színfolt a “nagy öreg színész Jearszt Gromilov, aki full részeg állandóan, és mindig a női öltözőben próbál magára találni másnaponként, másnaposan. Hogy az alkohol teszi-e, vagy alapból ilyen, az nem derül ki, de ő folyamatosan Alexandrát védi és próbálja megtartani a színház számára. Schneider Zoltán úgy alakítja ezt a szerepet, kúszik-mászik, dülöngél végig  a színpadon oda-vissza, hogy elképzelhetetlen nélküle a színházi élet.

Sok kérdés felmerült:

  • melyik a fontosabb: a szerelem vagy a pénz
  • melyik a pontosabb: a színpad vagy a szerelem
  • joga van-e a pénzes rajongóknak a színésznőt “megvenni” és ösztönösen használni
  • megvédi-e azzal a mama a lányát, ha “csak a legjobbat” akarja neki
  • mekkora a különbség az agglegény és a férj között (igen, ég és föld)

Mindezt humorral, igazán emberi történettel, és nyitva hagyott ajtókkal, lehetőségekkel teszi színpadra Valló Péter rendező. A szereplők pedig a szívükkel is játszanak, és milyen jó sok ismerős, szeretett arcot látni a színpadon!

 

 

Szólj hozzá!