Bauer Barbara – Porlik, mint a szikla

Nem könnyű visszaadni a könyv békebeli hangulatát, ami nem is annyira békés, hiszen egy székely család életét mutatja be többgeneráción keresztül.

Az egyik főszereplő Amanda, igazi 21. századi csaj, aki viszont egyre kiváncsibb lesz a családja történetére, amiből Mamuskától csak apró részleteket kaparint meg, az összes többi úgy összelapátolható, ha elindul, és a helyszínen, Székelyföldön ő maga fedezi fel, és ismeri meg a múltat.

A másik szálon Mamuska gyerekkorától követhetjük végig az első világháború sorsfordító napjait, az első menekülést a háború végén, az addig nyugalmas faluból a románok érkezésekor. Jönnek, látnak és pusztítanak. De a család nem adja fel, hiszen az az otthonuk, a hazájuk, újra megpróbálják… még akkor is, ha megszületik a döntés Trianonban: többé már nem Magyarországon élnek… A végsőkig kitartanak, de van egy pont, ahol útra kell kelni, menekülni kell, most már vissza se nézve, véglegesen. Hátrahagyva hagyományokat, barátokat, meghalt családtagokat.

Amanda elindul az úton, irány Székelyföld, Mamuska gyerekkora, és felfedezi először csak a kapcsolódó még ott élő embereket, majd egyre jobban előrejut, de nem csak földrajzilag, hanem a lelkében is. A szívében lakó székely történetek azon a helyen máris megelevenednek.

Hűséges idegenvezetője a lelkének irányítója a régi pékséget jelenleg irányító pékmester, aki már az első pillanattól belehabarodik, a csinos lányba, aki bizonytalanul a gyökereit keresi. Míg sülnek a kenyerek, és egyéb finomságok, hamar kiderül az ismerős rokonság, és a menekülés utáni időszak, főleg a hogyan lehetett ezeket a nagyon kemény éveket túlélni kérdéskörben rajzolódik ki, hogy nem csak a menekülök új életkezdése volt nagy kihívás, de ugyanolyan nehéz volt maradni, az ellenséges környezetben.

Nem nagy titok. A könyv happy end, Amanda megismeri a múltat, Mamuska végre megnyugszik, hiszen átadta minden tudását, és a szerelem is befut a könyv végére.

Érdekes, olvasmányos: történelem, családregény, szerelem jó ízléssel kombinálva Bauer Barbara tollából.

Szólj hozzá!