Mennyei hang – Játékszín

Florence (Bánsági Ildikó) az 1900-as évek elején Amerikában képzeli el, hogy ő híres énekesnő lesz. Bonyolítja cseppet a helyzetet, hogy ennek okán nem tanul meg énekelni, viszont hisz benne, hogy tud. Nem tarthatja vissza semmi, a kitartás, amivel előre halad céljai elérésében, hogy minél több  emberhez eljusson az ő “csodás” hangjával meghozza gyümölcsét. Az is igaz, hogy koncerjeire csak a baráti nézők érkezhetnek, ő maga személyesen a szűrő, akinél egy laza vizit után lehet átvenni a jól megérdemelt koncertjegyet. Itt a klasszik igazság: ez már olyan kegyetlenül pocsék, hogy az jó. Könnyezve röhögünk, amíg egyetlen hangot sem sikerül eltalálnia. Új zongorista érkezik a produkcióba Cosme McMoon (Szemenyei János), aki eleinte a zongorától is messze ugrik mikoron is Florence bemutatja neki “művészi” énekhangját. Aztán van az a pénz, amiért persze vállalja a fellépéseket. Nem, nem csak a pénz: Florence annyira természetesen bájos, annyira hisz önmagában, annyira hallja belülről a tiszta hangját, ami persze kívülállóként szörnyű, hogy bárki beleszeretne.
A humort és a valóságot a házibarát St Clair (Gálvölgyi János) hozza, aki rajongásig imádja Florence-t, míg ő maga a meg nem értett színész, aki hiába távozott Angliából Amerikába a világhírnév reményében, neki csak Florence árnyéka jutott, persze ettől még nem érzi rosszul magát. Az igazi rajongó viszont Dorothy (Lévay Viktória), aki titkárnősködik főhősünk mellett és főállásban rajong érte, időnként pedig az aligdöglött kutyájával rohangál körbe. Az este könnyezősen vihogós része, mikoron is a megboldogult minikutya temetésén St Clair próbál beszédet mondani, de rázza a röhögés… minket is.
Nem maradhatunk spanyol nyelvlecke nélkül: a szakácsnő, szobalány a mexikói csak spanyolul beszélő Maria (Murányi Tünde), aki egy hangot nem beszél a mi nyelvünkön, mégis minden mozdulata, jelenete tiszta és világos, az egyik legjobb humorú szereplő ma este.
Az alapítványi fellépések után Florence lehetőséget kap a Carnegie Hall-ban: vagy 3000 néző vár rá, avagy a bukás. Csillogó szemekkel, sikítozva, nevetve tombol a közönség, nem, nem csak a színpad szerinti Carnegie Hall-ban, a Játékszínben is.
Ez az este az álmokról szól: Florence álma, hogy énekeljen, imádja őt mindenki (na jó, egy-két hisztis kritikusán kívül, de az nem számít!), és a közönség jól szórakozik.
Nem is vártunk mást a mai estétől: felhőtlen nevetést. Az mellékszál, hogy Bánsági Ildikó a klassz és szép hangjával, hogyan tud annyira hamis lenni, hogy potyognak a könnyeink a nevetéstől.
A színésznők jelmezei mesések, a díszletet nem kellett túltolni, maximum a zongorát tologatni egyik oldalról a másikra.
Bagó Bertalan rendezte, búfelejtős, kikapcsolódós, nevetős előadás.

Update: spanyolul felsőfokon beszélő és értő nagykamasz: tökéletesen káromkodva nézi le a mexikói szobalány az egész brigádot, és nagyon jó humorral osztja ki őket, kár, hogy nem értjük, még egy feliratozást sem ért meg, DE nagyon kellett volna. Az egyik legcukibb szereplője az előadásnak Maria – Murányi Tünde remek alakításában.

Furcsa pár – Városmajori Szabadtéri Színpad

Oscar (Görög László) a válása után egyedül él 8 szobás legénylakásában, ahol péntekenként a haveri körnek pókerparti a program. Ennek a csapatnak oszlopos tagja Felix (Gáspár Tibor), és még másik 4 jómadár. Felixen kívül mindenki más tipikus züllött pasi: jó nekik a térdig szemét a lakásban, és a romlott kaja, csak a póker és a cigifüst meglegyen. Történetünk kezdetén Felix nem fut be időben a heti pókerpartira, így a banda aggódni kezd. Akkor fokozódik a hangulat, amikor Felix felesége telefonál, mert a férje bizony eltűnt, már vagy másfél napja, az igazságot cseppet árnyalja, hogy kirúgta otthonról, a szerető családi fészekből laza 26 év után.

Először a csapat aggódó üzemmódba kapcsol, majd elkezdik használni az agyukanak azt a részét, ahol nem a kártya és a zseton az úr, de mire megoldásra lelnének, Felix előkerül, majd lendületesen beveszi a fürdőszobát, ahol elzokogja bánatát a csészének, majd felmarkol és bezabál egy doboznyi gyógyszert. A hisztéria kicsit fokozódik, de hamar nyugodtan hazatérhet a kártyás banda, Felix jól van, és Oscar befogadja a kirúgottat.

Nem gondolták ők ezt végig, hogy a genetikailag rendetlen Oscar majd együtt tud élni a klinikai esetként rendmániás Felix-el. De ők megpróbálják. Már másnapra csilli-villi a lakás, levegőt venni is csak pormentesen lehet, jönnek is a cimborák kártyázni, de a sterilizált kártyapakli cseppet elriasztja őket.

Oscar mindent megpróbál, még szerez két csajt is a házból, akikkel akár kikezdeni is lehetne. Felix fél, a régi asszonya után rinyál, de nem menekül el, viszont étterem helyett ő főzi a vacsorát. Ez utóbbi inkább brikett és szén lett, nem vacsora, így meghívást kapnak a két vágyakozó hölgytől az esti táplálék elfogyasztására. Oscar megy, Felix marad. Pedig a csajoknak nagyon bejön a rendmániás fickó.

Visszatérve a másnapra egymást szívatják a közös kéróban, nem veszik észre, hogy egy rossz házasságot élnek át együtt mindketten. Egymás piszkálása, beszólogatások, egymás munkájának semmibe vétele, kigúnyolása… mindezekkel rohannak a kapcsolatuk nemcsak hullámvölgyébe, egyenesen a gyűlölettel teli legvégébe. Az sem segít, ha nem beszélnek, és az sem, ha mindketten kiadják dühüket.

Végül Oscar teszi meg a döntő lépést: Felixnek mennie kell, de azonnal. Csúnya és fájdalmas a veszekedés,  a liftben várják a lányok Felixet. A csajok pedig nagyon vágyják a precíz, takarításmániás hírszerkesztőjüket.
Oscar visszatér a barátaihoz, ahol elég meglepetten tapasztalja, hogy Felix mennyire hiányzik a csapatból. Majd megérkezik az említett sértődötten a lányokkal, és el akar költözni.
Így ért véget-e mesés történet, a fiúk újra leültek pókerezni, jött a sör, a cigi, de valahogy a kupi nem termelődött újra…

Az élet haladt tovább, a két pasi látványos szakítása, pont olyan volt, mint az együttélésük: egy rossz házasság paródiája…

Béres Attila rendezte, a Miskolci Színház vendégjátékaként szerepelt a Városmajorban.

Mojo – Belvárosi Színház

Gengszter-komédia, a jobb fajtából.

Az ötvenes években járunk a londoni Soho-ban, ahol az Atlantic klub személyzeti részén találjuk magunkat, ahol ki mások, mint az ott dolgozó light bűnözők éppen a saját főnökük megbeszélését próbálják drog és pia mámorban elemezni. Nem könnyíti meg a helyzetüket, hogy a klub főnökének, Ezekielnek az irodájában zajlik a megbeszélés, ahol Silver Jonny, a kupi sztárénekese is jelen van. Sam Ross érkezett a konkurens klub és banda feje, hogy egyezkedjen. Ez nem sikerült számára rosszan, mert simán kettéfűrészeli a vendéglátóját, és a kukákba helyezi a hullát. Majd jelzi ezt a néhai bandavezér jobbkezének Mickeynak, aki a fiúkkal együtt megpróbálja átvenni, megmenteni a helyet. A problémát fokozza, hogy Ezekiel fia, Baby erősebben drogos, mint felnőtt volna, és csupán eleinte a hisztériát növeli. A három jómadár alkalmazott megpróbál mindent a saját előnyére fordítani, a megoldási javaslataik is pontosan ezt trükközik. Tehát tök mindegy mi lesz a klubbal, ők azt vastagon leszarják. Apró szösz a gépezetben, hogy a főnököt brutál módon kinyírták, de még az aranytorkú Silver Jonny is köddé válik. Amikor Baby cseppet a józanság felé tendál, már kezd kialakulni benne a kép, hogy valójában mi történhetett, ennek hatására viszont Michey kidobja a csapatból. A többiek pedig bentlakóként készülnek fel a konkurens banda érkezésére, akik baromira át akarják venni a klub üzemeltetését. Mivel a szerek határsára kevésbé éberek, így visszaérkezik Baby, aki miután kinyírta a Sam Ross nevű konkurenciát, visszalopja a zseniális Silver Jonny-t is. Már tisztán látszik, hogy a három jómadárnak melyik oldalra kell állnia, és ismét váltanak, most Baby mellé vetődnének… de ő már átlát rajtuk, így Mickey csapatába szavazza őket, és padlóra kerülnek egy nagy fegyver terrorja által.

Gengszter szlengben íródott az egész előadás, vicces, elgondolkodtató, pörgős a legvégéig, egy pillanat alatt változnak a helyzetek, az erőviszonyok az előadás mindkét felvonásában.

Göttinger Pál rendezte, játszák: Szabó Kimmel Tamás, Nagy Dániel Viktor, Csőre Gábor, Schruff Milán, Lestyán Attila és Hunyadi Máté.

Chicago – Átrium Színház

3,5 óra, amit annyira, de annyira néztünk volna még tovább…

Roxie Hart (Sodró Eliza) vágyik a sikerre, ami Chicago-ban (biztos csak ott? 😉 ) a szereposztó díványokon keresztül vezet. Fred Casely (Figeczky Bence) pont szervező az egyik helyi kócerájban, ahová Roxie vágyik, ki is használja, a naív Roxie-t, dugásért cserébe nem, hogy szerepet, saját számot nem kap, csupán kioktatást, és a felkérést a további szolgáltatásokra. Roxie előbb üt, mint kérdez, sőt. Simán agyonlövi a fickót.

Van neki egy tuti papucsférje – Amos Hart (Mihályfi Balázs), aki helyből nagy szerelmesen magára vállalja, hogy kinyírta a betörőt, az alvó felesége védelmében. Hamar megbukik, mert kiderül, hogy a “hűséges” asszony biza ismerte a néhait. Ezen cseppet bepöccen, mert az is hamar napvilágra kerül, hogy mennyire közelről sikerült megismerni a holtat. Innentől a férj kicsit sem akar a hülyepapucs lenni, és már nem viszi el a balhét, Roxie pedig bekerül a sittre.

Morton mama (Hernádi Judit) a mindenre kapható, korrupt börtönőr terelgeti a rábízott pasigyilkos csajok életét, mindenki választhat: vagy fizet, vagy ül. Mindenre van megoldás, és árfolyam. A legnagyobb sztár Velma Kelly (Parti Nóra) a cellalakók közül, aki korábban népszerű díva volt, csak megcsalás esete forgott fenn, és valami emlékezetkiesés okán, azt már nem tudná pontosan felidézni, hogy a huga és az akkor még nem ex pasija hogy haltak meg egy félrelépéses estén. A többi vagány börtönlakó is tök ártatlan: aki csak a zöldséget szeletetle, majd a férje szívétbe fektette bele kését, a másik szenteste a csendeséj zenéje mellett nem viselte jól a távkapcsolóval való kommunikációt a tv felé és még hasonlóan kreatív megoldásokkal bekerültek gondoskodnak a folyamatosan izgalmas kóterlétről. Kiemelkedik a magyar lány, aki pont alig beszéli még tájszólásosan is a helyi angolt, de azt fixen el tudja mondani, hogy ő bizony ártatlan.

Morton mama kedves a lányokhoz, azok meg vele, és még jutalmul azt is a fülükbe súgja “Sohase mond…” 😀

Morton mama némi lóvéért cserébe (50-100 dollár között), már akár fel is hívja Billy Flynn ügyvédet (Fekete Ernő), aki pont a gyilkos csajok megmentésének specialistája. Őszinte fickó: nem kérdezi ártatlan-e, csupán azt, van-e 5000 dollárja. Ha van, akkor vállalja az ügyet. Ügyes ügyvéd, nemcsak a tárgyalóteremben dolgozik, ahol minden tárgyalás felér egy színi előadással. Nem, ő előkészíti rendesen a saját bejáratott újságíró hadával, hogy a média teremtse meg azt a helyzetet, amiben a bíróság már máshogy nem is dönthet. A média egyik legjelesebb képviselője Mary Sunshine (Bercsényi Péter), aki minden bulvártémára és friss hírre elsőként vevő. Nem is csak vevő, olyan csajosan jól énekel pasi létére, hogy kapaszkodunk rendesen a székünkbe. Összejön a reklámkampány Roxie-nak, ezzel két célt ér el: sztár lesz, már akkor, mikor még ki sem szabadult, és ebből fog élni a sitt után. A másik, hogy az esküdtek csak jobb szándékkal tárgyalják egy ekkora már  sztár ügyét. Velma cseppet berág, mert nemhogy Roxie miatt kellett elhalasztani a saját tárgyalását, az azon a tárgyaláson tervezett trükkök bevetése, már Roxie-nál landol, és meg is valósítja, hiába hülyézte le Velmát még a próbán a sitten.

Érkezik végre a tárgyalás napja, ahol Roxie már újra az egyszer már kirúgott Billy Flynn ügyfele (a magyar lányt kivégezték, mert szar ügyvédje volt, és még csak nem is hallgatott rá.. sanszosan ártatlanul), szóval nem bírja a feszültséget, egyre jobban fél attól, hogy kötélen végzi, ezért visszatér Billyhez.

Nemcsak gyilkos, táncos, és már celeb, de okos is ez a lány, mikor lekerülne a címlapokról random bedob egy olyan inforációt, amitől mindenki lehidal: gyermeket vár. Van az a pénz, amiért az orvosszakértő is látja azt a gyereket.

Az matekból biztos, hogy ez a kölyök nem a férjétől van, így némi ügyvédi cseles noszogatásra a már nem annyira papucsférj beadja a válást, ahogy az ügyvéddel Roxie eltervezte előre. Ó, szegény Roxie, aki terhes és még a hálátlan férje is elhagyta. A sajnáltassuk meg magunkat az esküdtszékkel megy a leginkább, egészen addig, míg fel nem mentik. A celebség csak mindaddig tart, amíg nem jön egy új, egy érdekes eset, de amint megérkezik a szomszéd tárgyalóterembe az újabb gyilkos, a reflektorfény már vándorol is tovább.

Mindkét csaj – Roxie és Velma hála Billy oldaadó tehetségének felmentésre kerülnek a bíróság álatla, ártatlanul távozhatnak. Csodálkozunk, egy ilyen minden hájjal megkent ügyvéddel?

Amos imádja a feleségét, de Roxie a felmentése után csak kineveti, szó sincs normális terhességről, csak kamu volt a szabadulás érdekében a gyerek. Amos a lábára áll, és saját kezébe veszi nyúlfarknyi életét és az addigra előkerült fegyverével nem a hazug nejét veszi célba…
Eddigre a celebség, hírnév tovaszáll, és nem marad más választás, mint a két egymást korábban gyűlölő exsittes lány együtt vállal varieté műsor a külvárosi közösségi házban.

A két lány harca itt véget ért, a gyilkosságért mindkettőjüket felmentették, Billy segítségével, és most egymást támogatva építik fel új életük.

A kezdéstől a végéig jön és jön, mindig jön a konferancié (Hámori Ildikó), aki az első lépéseiben egy gyomorideges,remegős nagymamát mutat, majd egyre inkább a bolgodság keresésére tesz fel az életét. Jön ha kell, ha nem (inkább kell, még sokszor)sokszor és sokhelyen látja meg a boldogságot, mindazt mit tömegesen kergetünk.

Chicago egy olyan város, ahol minden pénzért megvehető, sok pénzért még az igazságszolgáltatás is úgy befolyásolható a média által, ahogy az elítélendő gyilkosok megfizetik és kérik. Nincs az a mocsok, amit egy gátlástalan ügyvéd + a firkászok ne tudnának tisztára mosni.

Korrupció, gyilkosság, irányított média, szex, megcsalás-hűtlenkedés ez mint egyenlő Chicago-va. Vagy mégsem? Vagy mi akartuk így? Mi választottuk ezt az életformát?
Meddig lehet korrupcióval kimenteni gyilkosokat a börtönökből ? Miért kell a legbefolyásosabb női gucci táskában feszíteni a kampányok főnökének (ronda is, drága is, hol is láttam már…)?
A bíróságon mindennel lehet érvelni, még a mássággal is, mert nem minden az, aminek látszik és ezt rögtön Mary Sunshine példáján mutatja be sztárügyvédünk.

Minden színész és színésznő pont azt játszotta el, amiről a szerepe szólt, szókimondóan, bátran, nagyon harsányan, és ami a szívén, az a száján gondolkodással. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha megszoknánk, hogy mindig az igazságot halljuk.
Ez egy igaz gondolkodás? Ez egy igaz ország? Vagy csak Chicago?

Alföldi Róbert rendező elvitt minket Chicagoba, azt hittük elrepít oda, közben meg itt maradtunk Pesten, de mégis hátborzongató, hogy valami nagyon hasonló élethelyzetek alakulnak ki az egész országban.

A sajtó bármire képes: felemel, celebbé tesz, elítél, lejárat, befolyásol… és elfelejt…

A Chicago előadás nagyon mai: szó volt a korrupcióról, a mindent megtehet sajtóról, a “pártatlan” igazságszolgátatásról, hétvégi vidéki fellépésekről a stadionokban, a kényszerűen széthullott családokról, megjelentek a színpadon a kommunikációs szakemberek (megrendelt firkászok a Guccival), benne van a hit, a magyarság, és a lehetőség…

A látvány: a jelmezek + a tánc annyira eggyé váltak az előadással, ha nem lennének nem is működhetne a történet ilyen katarzis felé. Az élőben szóló zene tette még eredetibbé, még hangosabbá ezt a nem könnyű, ugyanakkor rendkívül szórakoztató-elgondolkodtató előadást.

Az élő zene pörgeti fel az összes dalt, dallamot, határozza meg a nagyon vagány táncos jeleneteket.

Nagyszájú, végtelenül őszinte érzésekkel mindent kimondó és megmutató előadás 3,5 órában Alföldis rendezésben az Átriumban. Mágnes lesz ez a darab, odavonz majd elég nagy rendszerességgel.

Ének az esőben – Budapesti Operettszínház

Huszonéve a film nagyon tetszett…

Nem mintha a történet részleteire emlékeztem volna, de egy népszerű sláger van benne, és mázlim volt a szereposztással: Gálvölgyi Jánost is megnyertük ma estére.

Don Lockwood (Gömöri András Máté) és Lina Lamont (Kékkovács Mara) a történet főhősei, még a némafilmek idejéből Hollywoodban. Amilyen tehtségtelen Lina, annyira tehetséges és jól játszik a színésznő 🙂 A mai este egyik legjobbja. Ott dől be a sikerük, hogy a konkurens filmstúdió hangosfilmet gyárt, ezért a legutolsó gagyit is át kell alakítani. Cosmo (Kerényi Miklós Máté) Don legjobb barátja rögtön kéznél is van, mint zeneszerző, hogy felturbózza a hangosfilmet musical változatra. Mindeközben Don összefut Kathy Seldennel (Jenes Kitti), aki a történetben nem csak szép, de sokkal tehetségesebb, mint az alpári + tájszólásos Lina, így szinkronhangnak pont megfelelő, az már a nyálas mellékszál, hogy Don és Kathy egymásba habarodnak. A humort a filmstúdió producere (Gálvölgyi János) minden megszólalása hozza, ha nem lennének ezek a részek, és a kényelmetlen széksor, már rég elaludtam volna. Először végre akkor volt nevetés, amkor a rendező  (Szabó P. Szilveszter) megpróbálja a hangosfilmet keresztülverni Don és Lina kettősén, ebben azért van némi segítség, két beszédtanár, az egyikük (Dézsy Szabó Gábor) még klasszikus kiejtést tanít, jó humorral, és végre egy dögös dallal, a másik pedig Szulák Andrea megformálásában Linát kapja kihívásként, az esélytelenek nyugalmával indul neki a harcnak, bele is bukik rendesen.
Lina lázad, cselt sző, újságcikkeket rendel, ügyvéddel fenyeget, majd a bemutató után “tehetségét” kellene énekelve bizonyítania, és persze jól kiderül a balhé, hogy Kathy áll mögötte. The end (happy).

Az előadás csupán azért nem tartozik a menekülnénk kategóriába, mert Kerényi Miklós Máté, Gálvölgyi János és Kékkovács Mara mindent megtesznek az esétéért, és végre vannak részek, ahol nevetünk. A látvány és  ruhák passzolnak a történethez, a varázslat ettől még elmarad.

Harangozó Gyula rendezte, a filmet nem lett volna baj, ha néhányszor alaposabban megnézi előtte (már úgy a siker titkát kutatva)

Bauer Barbara – Porlik, mint a szikla

Nem könnyű visszaadni a könyv békebeli hangulatát, ami nem is annyira békés, hiszen egy székely család életét mutatja be többgeneráción keresztül.

Az egyik főszereplő Amanda, igazi 21. századi csaj, aki viszont egyre kiváncsibb lesz a családja történetére, amiből Mamuskától csak apró részleteket kaparint meg, az összes többi úgy összelapátolható, ha elindul, és a helyszínen, Székelyföldön ő maga fedezi fel, és ismeri meg a múltat.

A másik szálon Mamuska gyerekkorától követhetjük végig az első világháború sorsfordító napjait, az első menekülést a háború végén, az addig nyugalmas faluból a románok érkezésekor. Jönnek, látnak és pusztítanak. De a család nem adja fel, hiszen az az otthonuk, a hazájuk, újra megpróbálják… még akkor is, ha megszületik a döntés Trianonban: többé már nem Magyarországon élnek… A végsőkig kitartanak, de van egy pont, ahol útra kell kelni, menekülni kell, most már vissza se nézve, véglegesen. Hátrahagyva hagyományokat, barátokat, meghalt családtagokat.

Amanda elindul az úton, irány Székelyföld, Mamuska gyerekkora, és felfedezi először csak a kapcsolódó még ott élő embereket, majd egyre jobban előrejut, de nem csak földrajzilag, hanem a lelkében is. A szívében lakó székely történetek azon a helyen máris megelevenednek.

Hűséges idegenvezetője a lelkének irányítója a régi pékséget jelenleg irányító pékmester, aki már az első pillanattól belehabarodik, a csinos lányba, aki bizonytalanul a gyökereit keresi. Míg sülnek a kenyerek, és egyéb finomságok, hamar kiderül az ismerős rokonság, és a menekülés utáni időszak, főleg a hogyan lehetett ezeket a nagyon kemény éveket túlélni kérdéskörben rajzolódik ki, hogy nem csak a menekülök új életkezdése volt nagy kihívás, de ugyanolyan nehéz volt maradni, az ellenséges környezetben.

Nem nagy titok. A könyv happy end, Amanda megismeri a múltat, Mamuska végre megnyugszik, hiszen átadta minden tudását, és a szerelem is befut a könyv végére.

Érdekes, olvasmányos: történelem, családregény, szerelem jó ízléssel kombinálva Bauer Barbara tollából.

A vád tanúja – Városmajori Szabadtéri Színpad

A Győri Nemzeti Színház előadása.

Ha nem akarod tudni a krimi megoldását, akkor kattints jobb oldalon egy másik színházra, ott egy másik előadásra. Köszi!

A történet két helyszínen játszódik: az ügyvéd (Csankó Zoltán) irodájában és a tárgyalóteremben. A gazdag, 56 éves “öreglány” nem önszántából dobja fel a talpát, ezzel pedig Leonard Vole (Kovács Gergely) lesz az első számú gyanusított, mert nemcsak belehabarodott a néhai, de aznap ott is járt, és a végrendelet szerint is elég vastag pénztárcát sikerült megörökölnie hirtelen a munkanélküli munkakerülőnek.

Wilfrid Robarts ügyvéd bevállalja a szerencsétlent, van annyi esélye, mint törött szárnyú madárnak az erdőtűzben.

No átkerülünk a tárgyalóterembe, ilyen helyen, főleg angolszász jogban sose jártunk. Az ügyész (Ungvári István) folyamatosan hívja a saját tanúit, jön is a nyomozó (Pörneczi Attila), a laboros (Koppány Zoltán), a hulladoki (Török András), a süket házvezetőnő (Mézes Violetta), és Vole sosemvolt felesége (Szina Kinga).

Az ügyész vádol, a védő meg kifogásol, majd mikor sorra kerül folyamatosan bizonyítja az esküdteknek, hogy döglött a sztori, a védence bizony patyolat. Egészen a feleség (?) vallomásáig minden oké, majd ott megáll a tudomány.

A bíró (Maszlay István) a tárgyalást berekeszti, mikoron is az ügyész megfaggatja a vádlottat, az meg még önti az olajat a tűzre, mert a végrendelet napján már kényszert érzett rá, hogy egy utazási irodában luxushajózásról érdeklődjön… aha… tényleg csak dacból és poénból…

Szünet után ismét az ügyvédi irodában találjuk magunkat, ahova beesik egy névtelen csaj, aki leveleket hoz, és úgy el van maszkolva, hogy az anyja se ismerne rá. Ezen levelek a feleség igazmondását sározzák, futnak is vele a bíróságra.

Ismét az asszony kerül a tanúk padjára, majd beég a levelekkel, és nem marad más hátra, míg az esküdtek jól felmentik a férjet. Öröm, boldogság, majd kettesben az ügyvéddel kiderül, hogy ez így volt tervezve, bűnös a fickó, gyilkolt is, de kihúzta a szerelmes nő a szarból.

Mondjuk kár volt, mert percek alatt befut a 15 évvel fiatalabb konkurencia, majd hamar lapátra kerül és hirtelen ex lesz a megmentőből, majd az elmaradt ítéletet gyorsan végrehajta csalódottságában a “vád tanúja”: a bizonyíték-késsel kinyírja ex hapsiját.

Az ügyvéd már kevéssé kap levegőt, de a végeredmény a háborgó lelkét jól megnyugtatja.

Rendezte: Simon Kornél Győrben, a könyvet meg Agatha Christie írta, nem véletlenül lett klassz, fordulatos, izgalmas este a mai.

Valódi hamisítvány – Belvárosi Színház

Maude egy lakókocsiparkban lakik, igazi túlélő típus: a turizás, és lomizás királynője. Cseppet nagyszájú, és nem ijed meg a saját árnyékától, a talpraesettség vele született képessége, hiába rúgják ki vendéglátós nem pont álommelójából, akkor is talpon marad. Lelki fájdalmait némi alkohollal gyógyítja éppen, mikor megérkezik Lionel, aki viszont egy nagyképű-nagymenő műértő, az orrába zuhog az eső annyira el van szállva magától.
Maude szerzett fillérekért egy festményt, amiről meggyőződése, hogy a híres Jackson Pollock alkotása, és most ehhez szeretné Lionel szaki számára pozitív véleményét begyűjteni.
Kevés az esély, hogy a majdnem kukázott cucc eredeti lenne, de minden ellenkező érvelésre van válasza Maudenak és Lionel már egyre inkább hajlandó meghallgatni, sőt elkezd nemcsak beszélgetni a két totál különböző ember, hanem Lionel még saját magáról is mesél. A bukott házassága mellett, csupán bukott karrierje a cikibb, de Maude válaszai újra emberivé varázsolják.

Szóval a nagyszájú, harsány, de végtelenül jószívű Maude simán megszelídíti a nagyképű, finnyás Lionelt.

Minket meg nézőket Hernádi Judit és Kern András varázsol el. Minden este megnézném… 😀

Valló Péter rendezése a Belvárosiban telitalálat. Tökéletes este volt! Nevettünk, meghatódtunk, szerettünk.