Semmi konferencia – Átrium Színház

Élő zenekar! Élő zene, Lovasi András, Scherer Péter!

Péter 11 éves kissrác, aki anyukájával lakik együtt, mire lennének barátai rögtön költöznek. Anyukája nem az a bőbeszédű csaj, Péter érzi, hogy valami gubanc van, de amikor rákérdez, hogy mi a gond, mindig egyetlen válasz érkezik: semmi. Ez annyira foglalkoztatja, hogy a szomszéd köpködős bácsitól elcsenve az ötletet ő bizony konferenciát szervez a semmiről. Legjobb barátja Jónás, aki a lakótelep szomszédjában egy fa odvában csövezik, na ő lesz a konferencia főszervezője, Péter ötletének megvalósításásra ő a felkért megoldóember.
Nem az a feladós fajta, így bevállalja, hogy meghívja a semmi szakértőit: a politikust, az űrhajóts, a buddhát, a fizikust, a néhai rúdtáncost stb. Közben zajlik a történet több síkon: mesél Péter anyukája és mesél Jónás is. Péter anyukája szerető státuszban töltötte legszebb lánykorát, majd ő is kettős életet élt, de nem volt mázlija, így két szék közül a pad alatt landolt. Jónás szerelmében csalódva egészen Londonig futott, ahol sikeres karriert futott be: sofőr, testőr, majd dj lett, ez utóbbit túltolta egy klub felgyújtásával, aminek jutalmát leülte, majd hazatért a nagy semmivel a fa odvába csövezni. Spoiler, ne olvasd tovább: Zsuzsa, Péter anyja expasijával összefut az éjszakában, mint sofőr, de pánikszerűen az  út szélén hagyja új feleségével. A piás exről a másnapi lapokban olvas: nem lelte az utat, ebből tragédia lett. Magához veszi exe fiát, így kerül hozzá Péter. Jónás sem csupán idegen, hanem a kirúgott másik ex, amelyik bánatában rohant Londonba. A semmi konferencia speciális megvalósítása után a hazatérő Pétert anyukája azzal fogadja, hogy elmondja életének történetét, hogy mi az a nagy semmi, amiről eddig nem tudhatott. Jónás aggódik a gyerekért, így megy kimagyarázni a szitut, ahol is összefut régi szerelmével, és innentől már semmi gubancolódás nem történhet…

Minden szerepben: Péter, anyuka, Jónás: Scherer Péter, aki zseniális!
Lovasi András a Kiscsillag zenekarral végigtolják az előadást, mint egy rockkoncertet, minden dal éppen a történetszálat viszi tovább. A semmi konferencia a csúcs, ahol Scherer Péter eljátssza a konferencia összes résztvetőjét, hogy barbi babával, hol fényjátékkal, hol pantomimmel, hol csupán arcjátékkal, de látványban a halröptetés az egyik legütősebb rész.

Minden jó darab után elgondolkozol, hogy mi is lehet, amit tanulásgként, gondolatként hazaviszel, mi most azt vittük haza, hogy a leggubancosabb családi dolgokat is meg kell beszélni, ki kell régészkedni a fájó sebeket is a múltból, hogy ne mérgezzék meg a jelent, és ne jelenthessenek többé veszélyt a jövőre.

A zene: dögös, dübörgős, dallamos, a szövegek mindent a helyére tesznek, az egész hangulat a régi házibulik, rockbulik tombolását hozza. Aprócska zavaró tényező, hogy a közönség színházi fegyelemmel ücsörög, amikor a lábam már táncol a sorban egyedüliként… hát itt ugrálva lehetre rázni, ropni, tombolni, ez annyia, de annyia jó zene és élőben tolják!

Nagykamaszom nem túl jó kedvvel futott neki az estének, a “nem tudjuk mire számítsunk, baj nem lehet, majd meglátjuk” felállással, és feldobottan, csupavigyorogva indultunk haza.

Végre újra egy olyan előadás, ahova bármikor érdemes beülni, és elengedni magad, sodor a lendület, szenzációs az előadásmód.

Földes Eszter rendezte ütősre, látványosra, szuperbulira!

Szólj hozzá!