Dorian Gray – Budapesti Operettszínház

Hogy mi ez a hiszti a jegyek körül én nem értem. Persze lehet, hogy a Kálmán Imre Teátrum a kicsi, de a nagyszínpadot ezzel tuti nem lehetne megtölteni sokszor.

Musical, a vadabb fajtából, egyetlen nyüves prózai rész sincs benne, pedig lehetne. Még azt is dalolják, ami két mondat, és így alig érthető.

Bár a nyitókép, a látvány, a zene profi, sőt, az egész csöpögős, nyálas love story… már amennyit sikerült megnézni belőle…

De vissza az elejére.

Londonban járunk, úgy a 19. század elején, a bűnös londoni utcakép tárul elénk. Mint néhány éve, amikor Londonban a Dungeonban jártunk, na pont az a feeling.

A történet laza első egy-másfél órácskája: Dorian Gray imádja magát, múzsája egy festőnek, aki még szebbnek is festi meg, mint valójában. A festő és haverja bele is habarodnak a srácba, az meg leginkább eleinte önmagát imádja. Majd egy sötét-külvárosi színpadon meglát egy habos-babos színésznőt, akibe beleszeret, a csaj is (tiszta Rómeó és Júlia, el is mondják-éneklik sokszor, hogy rögzüljön, ők biza az álompár) rajong, nem ágyjelenet jön, hanem a fürdőkád, dúl a l’amour, mígnem a hősszerelmes még gyűrűt is húz a lány ujjára. Hurrá, csöpögős boldogság, mígnem ezen öröm okán a színpadon felsül a lány (pont mikor rajongana érte a full londoni hárlem), ettől meg Dorian Gray (tök valószínűen…) kiszeret belőle egycsapásra. Azon melegében el is löki magától, mire a csaj helyből eret vág, meghal, majd jön vissza Dorian, és szenved egy sort, aminek a végén kibassza a festőt a házból, lenyúlja a saját imádott képét, és beleveti magát a bűnös londoni fertő életbe.
Közben akad még olyan jelenetsor, amiről nagyjából nekem nem áll össze a kép, hogy mi a tök is van: ül kb 6-8 faszi a világító kockákból kirakott fajanszon letolt gatyával, befut Dorian Gray, és lehülyézik, hogy mi a tökért nőt szeret. Majd esznek vagy kávéznak talpig ingben+mellényben+felöltőben és letolt gatyával a budin (vagy hol a picsába lehet ez így???), aztán gatya felránt, és tovahaladnak. Továbbpörögnek az események, az addig fajansznak látszó világító kockák új szerepkörben már a színpad (ahol a vonagló csaj besül az előadás szövegébe, midőn kiszeret belőle a pasija ld. fent) körüli nézőtér ülőhelyei lesznek, a balsorsú előadás végén pedig ölbe kapják, és kiviszik… (hogy ez most a saját stoki, avagy a korábbi jelenetből képzeljünk-e bele valamit, azt ránk bízzák.)

No szünetben a női mosdó magányában megtudom egy lelkes nézőtárstól (a másik fülkéből), hogy “ez annyira imádnivalóan cukiiiii! Olyan jóóóóól néz kiiiiii!”, hogy gyorsan menekülőre fogom, és megkeresem nagykamaszom, aki bátran kávézni indult, hogy el ne aludjon a következő egy-két órában.

Az utcán lelem kissé durcásan, majd finoman puhatolózom, hogy mizu a kávéval. Már röhög… Az a srác szolgálta ki, aki pár hete első naposként nem ismerte fel a bubis vizet, így a kiszolgálást offolta. Ma a hosszúkávéból sikerült egy kávéspohárnyi (kanál + cukor járt hozzá!) hideg tejet adnia, tök kedvesen, előzékenyen, csak a koffein tartalom hiányzott baromira.

No feldobtam a kölyöknek a labdát, mint annó tavaly II. Edward esetében: a) menjünk haza, b) menjünk haza… válassz, de gyorsan… még leültünk kitárgyalni a letolt gatyás jelenetet, hogy én is megérthessem (kevéssé sikerült, pedig okos, sokat látott kölyök, hiába vagyok elfogult), szerinte nincs elég művészi véna bennem… szóval ma ez kifogyott, így ennek hiányában dobtuk a második felvonás lehetőségét, gyanúnk szerint Dorian Gray most jól lezüllik, aztán a végére nagyon tragikusan énekel még egy sort, vagy meghalás vagy megölés okán. Már nem fog számunkra kiderülni, de szép marad az tuti, mert azt még az első felvonás végén, az első jól szóló dal közben megígérte.

Dorian Gray szerepében Kocsis Dénes próbálta meg a lehetetlent: elbűvölni a félmeztelen testével a közönséget, hát aki bukik a gebe-horpadt hasúakra a húszas korosztályból, az jól jár, mert hangja az van, a színház táncosai között a múltkoriban sokkal klasszabb kockahasúakat csodálhattunk, szóval erre lenne még mit gyúrni, ha már mutogatva van.

Én sem fogom a helyet foglalni mások helyett a következő előadásokon, ezt tutira megígérhetem. (és a magas nagykamasz mögött sem kell morogni, hogy nem lát a kisnövésű néző, sorry, előre kell jegyet venni ez esetben, avagy a 6. sorba a KIT nézőterére, mert pont ott kezd emelkedni).

Szólj hozzá!