Az asszony körbejár – Stefánia Palota

+170 cm felett az első sorban fér el a lábad. Ott viszont, ha mégsem éred el a +180 cm-t, akkor a homlokodnál kezdődik a színpad.

Picit beszorulva az összes sorból jól látni az emelkedő nézőtér miatt.

Akkor a történet: Alcide Chanal (Szabó Sipos Barnabás) éppen asszonyával (Fogarassy Bernadett… ez a csaj mit keres a színpadon???)lézeng a nappaliban, időnként befut a káromkodásban profi cseppet bunkó házvezetőnéni (Borbáth Ottília). Érkezik az állandó jóbarát, a lazulós protkókirály fogtechnikus (Pálfai Péter), aki reménytelenül dadog, lever mindent, és próbál Kabos2 lenni, csak szarul áll neki. Udvarol a ház asszonyának, de minek. Mire végre a férjen kívül mindenki kijut a konyhába, csenget a régi osztálytárs Émile Renaux (Egyházi Géza), aki lakást bérelne a házban, és beadja a hülyeférjnek, hogy ő biza nőgyűlölő. Míg a szerződés készül, addig persze kiderül, hogy döngeti már egy ideje az asszonyt, és új randit beszélnek meg, csak a drága férj korabeli diktafonja bekapcsolva marad.

Időnként feltűnik még a helyi pap (Várkonyi András), mert ugye celebbel lehet eladni ezt a darabot, a mélypont, amikor a reverendát az ölébe csapja és a színpad közepén részegnek akar tűnni, közben meg a csirkelábain beretválást imitál… (nem álltam fel, de éreztem, hogy menni kéne…).
Kevés lehetett a díszletek tologatására felbérelt személyzet, mert laza 5 percig zene szól, míg a kéjlak berendezéseire cserélik a nappalit, ahol a két leggyengébb láncszeme az előadásnak éppen szerelmesen ágybabújóst próbálnak elhitetni velünk. Van akivel sikerül, sőt vannak, akik a celebeket látva, már színpadra lépéskor tapsolnak, és minden káromkodáson (a szar, a picsa és társai…) vinnyogva röhögnek… Szóval ébred a párocska, éjjel helyett hajnalban, betéved a pap is, mert rossz emeletre alkoholizálja fel magát, a ráadás, hogy indok nélkül kibassza az ablakon Renaux ruciját, aki a férj érkezésének örömére, a pap cuccába ugrik bele, és kakadut utánoz… (szarul). Férj jön, és lebukás esete forog fenn. A házvezetőnő is megérkezik (tök reális, hogy friss bugyival szalad a főnöknő után…), majd végre szünet…

Nagy levegő, és visszamegyünk… hátha…

Renaux nappalijában találjuk magunkat, ahol az ő felesége (az előző jelenetben az is kideült, hogy Chanalné erről mit sem tudott) – Tunyogi Bernadett – pánikol azon a családi ügyvédnek (akire a jelmez két számmal nagyobb, persze lehetett beugrós, és nem ért rá a varrónő, fel nem ismerem ki játszotta, és a színlap sem a barátom), hogy biza az ő férje eltűnt, és tutira feldoba a talpát. Tök logikátlanul telefonon keresi a tudakozónál, mit tudnak a férjéről… (hát én már semmin nem fogok röhögni… nagyon úgy tűnik, vagy én vagyok megsavanyodva, vagy ez hihetetlenül gagyi sztori). Az ügyvéd reménykedik, hátha az özvegyre lecsaphat, az inas végre humoros, és beesik egy skizo kőműves a férj rucijával, aki elszerencsétlenkedik vagy 5 percet, de nagyjából nem tesz hozzá semmit a darabhoz, már ásítunk.
Végre hazatér a lenyúlt papi göncben a férj, hurrá, nyomában a megcsalt haverral és annak csalfa nejével. Jó érzékkel Chanal rátukmálja Renaux-ra a feleségét, és ennek hatására annak asszonya is válik.
Az újabb színpad átrendezés közben napjaink rucijába átvedlett házvezető néni dalol egy nyugdíjasdalt, majd ismét az első nappaliban vagyunk, csak már Renaux a férj, +1 évvel később, és régi szeretőjének, új asszonyának a hisztijét hallgatjuk, hogy szar minden ebben az új idillben. Újabb celeb jön káromkodni és örömködni, hogy nemcsak a tv-ben szerepel, a házvezetőnő lánya: Cseke Katinka. Na ő végre élvezi az előadást, de én nézőként jobban járnék, ha nekem tetszene a darab… káromkodik, mint a darabbéli anyja, és flegmázik, ahogy előírták, majd jön-megy, és nagyjából nem sok vizet kavar. Chanel levakarhatatlan, nem bírja első asszonya nélkül, így visszahisztizi magát, és Renaux is rájön, hogy volt felesége az igazi, majd az összes szereplő sorban megjelenik és végre tapsrend és happy end. (előtte még van némi kavarodás az ügyvéd + a nyugger első házvezetőnő + annak a lánya kapcsán, de a matek nem jön ki: amikor a közel ötvenes csajnak az apja, az elvileg fiatalon a már nyugger muterra ráugrott harmincas pasas… hát 60 körül már ritkán szülnek 15-16 éves kölyöktől, de a francnak kötözködök bele a szereposztásba… – mondjuk a szereplők is hirtelen civillé válva röhögnek saját magukon, de mit lehet tenni, legalább nekik tetszik…)

Ha esik az eső, és tél van, bent meg fűtenek, akkor ülj be (magassági korlát), de ételt-italt ne vigyél, sőt se széket, se babakocsit se! (ki van írva!!!) Viszont előadás közben a lehalkított mobillal, vagy vakus fényképezőgéppel kattintgathatsz nyugodtan, lesz mit kirakni FB-re, itt ez senkit sem zavar.

Mindenki másnak, máskor: menekülj be egy rendes színházi előadásra, az kevéssé pénzkidobás.

Szólj hozzá!