Rómeó és Júlia – Budapesti Operettszínház

Ha már régen elhagytad a humorérzéked, akkor most kattints tovább. Köszi!

Veronában találjuk magunkat, ahol Lőrinc baráttal (Földes Tamás) nyitunk, aki cseppet magába van zuhanva, de hamar jobb lesz a hangulat, mert megjönnek a srácok: Benvolio (Kerényi Miklós Máté), Mercutio (Bálint Ádám) és Rómeó (Veréb Tamás).  Előtte még ölik egymást a Capuletek és Montague-k, össznépi tánc közben tépik meg egymást. Montague mama (Auksz Éva) picit hisztisen keresi Rómeót, közben a Capulet házban már a bálra készülődnek, ahol Júliát (Jenes Kitti) próbálja majd a család kiházasítani, jó parti reményében fésülködnek a dadussal (Polyák Lilla) és Capulet mamával (Füredi Nikolett).
Bálba készül a három jómadár, persze álarcban (itt jön a közönséget sikítozásra ösztönző – Lehetsz király örökbecsű, nyomokban Bereczkit, Dolhait, és Mázst tartalmaz), mert Capuletékhez másképpen állati nehéz lenne bejutni. Tybalt (Szabó P. Szilveszter – a közönség legnagyobb kedvence, itt a sikítás frekvenciája már füdugóért kiáltana… ha kihallatszódna…) Júlia unokatestvére érzi úgy, hogy a lány ártatlanságára kell vigyázni, így még az sem zavarja, ha ezzel simán megöli a bulit. Rómeó viszont így is összefut Júliával, és Ámor nyila pont arra jár, hogy betaláljon. Mivel a bált Tybalt hamar szétzavarja, a két rivális család egy rendezvényen nem lehet jelen, ezért a fiatalok már titokban randiznak, ennek megszervezésére alkalmatlansága okán a dadus lesz a kiválasztott. Nem lehet annyira béna, hogy ne találkozzanak a szerelmes fiatalok, sőt Lőrinc barát tökös módon még jól össze is házasítja őket. Dúl a l’amour, de az tisztán látszik, hogy a két családnak ezt nehéz lesz beadni.
Rómeó és Júlia míg egymással vannak elfoglalva, addig anyáik éppen próbálják megfúrni a kapcsolatot, az ősi gyűlölködés okán. Ez a cicaharc pöpecul elbukik, viszont olyan hidegrázósan énekelnek, hogy zeng a ház, és mozog a csillár.
Itt meg is állhatna a történet, de idáig olyan szép, és kerek, úgyhogy most jött el a pillanat, hogy Rómeó és Tybalt újra összefussanak. Rómeó próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, így segítségére érkezik Mercutio barátja, aki beleáll a konfliktusba, ekkor meg  Tybalt simán leszúrja. Rómeó némi önvédelemnek álcázva hamar elvágja Tybalt torkát, így a meccs jelen állása egy-egy hulla. A két család gyűlölete fokozódik, és Verona feje: Escalus herceg (Anger Balázs) tuti kis büntetést talál ki: Rómeót száműzi Veronából. Mindeközben Paris (Szerényi László), már udvarlási szándékát jelzi is a Capulet családnak, akik erősen pozitívan állnak a megkereséshez.
Információhiányos a családon belüli kommunikáció, mert Júlia ezidő alatt Rómeóval múlatja az időt a már hitvesi ágyban. Mígnem a dadus riadót fúj, és Rómeónak mennie kell.
Mivel Paris nősülne, Júlia meg  még 1x nem akar férjhez menni, pláne nem ehhez a pipogya típushoz, ezért magára rántja a búskomor depressziót, és elrohan Lőrinc baráthoz. Hát a legjobb helyre ment, a hülye ötletek mestere ki is hozza nyerésre a szitut: csak álmérget kell bevenni, attól majd jól kinyúlik, pont úgy, mint egy hulla, de nem lesz gáz, a kriptában majd magához tér, addigra némi szervezéssel Rómeó is befut, onnan meg fussanak tovább együtt, amerre látnak.
Itt bukik meg a sztori: a terv marha béna kidolgozásán. Oádig rendben van, hogy Júlia kiszasszony hazatáncol, és magába dönti a majdnemmérget, és ettől jól elveszti az eszméletét, és még hullának is néz ki. De: beavatva mellette senki sincs, így maximum a családi hisztéria kerül egy helyre, mert a megoldást a jó Lőrinc barát levélben küldi el Rómeónak, és kivel mással, mint a cseppet agyilag gyenge Benvolióval. A lelke fájdalma (meghalt Júlia! – látszólag) negatívan hat a szürkeállományára, így Lőrinc barát levelét apróra szaggatja, majd a szájával szavakat formál, amivel Rómeó már nem tud mit kezdeni: Júlia halott. A szerelme öngyilkos lett, de hirtelen, óriási bánatában.
Rómeó rohan, és még éppen összefut a Júliát gyászoló Parissal, majd némi önvédelem hatására elteszi láb alól. (hullanak a népek itt rendesen…) Mivel Júlia már nem lehet az övé, így Rómeó is halni készül, csak ő nem kamuból, hanem úgy igaziból. Ezért a korábban számára bekészített kötelet használva ráakasztja magát, és a biztonság kedvéért nehezéknek még viszi Júliát, az asszonyát. Szépen lógnak ott kettecskén, az egyik méreg, a másik akasztás áldozata, mikoron is végre hatni kezd Júlia csodabogyója, és magához tér. Pár percet csúszott csupán az időzítés, de Rómeó ott nyakában a kötéllel végleg megadta magát. Júlia ezt már végképp nem bírja elviselni idegrendszerével, így kirántja Rómeó kését, és ereinek felvágásába kezd mindkét csuklóján. Ehhez a művelethez még csak le sem kell kapcsolódnia a már hullára akasztott Rómeóról. Miután mindketten beadják a kulcsot, jön Lőrinc barát és bevillan neki, hogy az ötlet jó volt, csak megbukott. Szekérre pakolják a hullákat, és kitolják  színpadról. Még előtte befut a két család: a Capuletek és Montague-k, és próbálnak életben maradni, még akkor is, ha gyermekeiket elveszették egy régi családi veszekedés kapcsán. Béke halvány jelei érkeznek Veronába, a két család a közeledés politikája felé hajlik.

Közben persze ott voltak a slágerek, csodás díszletek, hihetetlenül jól táncoló-énekelő művészek, és persze az egész látványvilág.

A dalok továbbra is ebben a műfajtan itt fülbemászóak, erőteljesek.

Ennek az előadásnak a legnagyobb erőssége, hogy Shakespeare írta a Rómeó és Júliát, nehéz vacak előadást létrehozni belőle.

Az elaődás végén nem csak vastaps van, de állva fütyülve tapsol, örjöng a közönség, ez speciel a darabtemetés előtti utolsó nemdiák előadás. Nem véletlenül fut ez lassan 15 éve, mindegy ki rendezte (egyébként KERO), csak bosszúból sem emberileg sem anyagilag nem éri meg levenni műsorról.

Jön a végén a tapsrend, és mindenki megérdemli az éljenzést. Azt kevéssé értjük, hogy ha Júlia úgy hal meg, hogy felvagdossa az ereit, akkor miért pont a hasán van nagy piros vérfolt (érti a tök). Aztán gyors öltözéssel a legvégére az esküvői rucit rántja magára az ifjú, már halott szerelmespár.

Az utolsó ráadás után még a legnagyobb szám (Lehetsz király) az értékrendemmel teljesen megegyezett volna, ha már a tapsrendre mindenki feltámadt.

Igen, hasonlítgatom az első szereposztáshoz tizenévvel ezelőtthöz, és van olyan, ami akkor sokkal jobban tetszett, de erre sem lehetne egyetlen vacak jelzőt sem ráaggatni.

A látvány és a táncosok, az énekhangok, színészi játék mind-mind a helyén voltak. Fura egy darabtemetés, amikor a színház igazgatóján kívül mindenki szeretné a folytatást, a pénzükkel a darab mellett tüntető nézők meg pláne…

KERO rendezése, még szükség lenne ilyen teltházas előadásokra az Operettben.

P.S: Hogy nekem mi még  jut eszembe Rómeóról és Júliáról: ők a lúzer szerelmespár.

Másnak meg más jut eszébe róluk, pl. az, hogy 3 mondatban el lehet mondani a sztorit (youtube: ide kattints – 1.01.16 perctől):

“Rómeó találkozik Júliával, elbasszák, meghalnak” – mondta Alföldi Róbert színész – rendező összefoglalva tömören és gyorsan a lényeget.

Hát kell ennél több? 😀

Azért megnéznék egy olyan előadást a Rómeó és Júliából, ahol egy vagány-tökös rendező bevállalja, hogy életben hagyja a két főszereplőt. Na? 😀

 

Szólj hozzá!