Jutalomjáték – Játékszín

Gálvölgyi János nagyszerű alakítása!

Kerettörténetben élünk, a család és a barátok a szülinapi bulit szervezik, mi nézők is ezért érkezünk, hogy Scottie Templeton (Gálvögyi János) szülinapját megünnepeljük.

Hosszú odáig még az út, egyesével jönnek a barátok, családtagok az előadás elején, közepén és persze a végén.

A történet ott kezdődik el, amikor a már két napja halálos beteg Scottie nem akar megváltozni, még a megtudott betegsége ellenére sem. Ugyanúgy udvarol-csajozik, évezi felelőtlen életét, amivel mindenki másét is megszépíti. Érkezik a fia – Jud (Nagy Sándor), akinek rengeteg régi sérelem van a puttonyában és egy hajszálnyit sem akar az apjára hasonlítani, ezért mindent meg is tesz. Olyan savanyú és semmilyen, hogy komoly esélylatolgatás folyik az ősei között, hogy vajon ki is lehet az apja.

Anyja is vele tart – Maggie Stratton (Hernádi Judit), aki már második házasságában él + két gyerekkel, de még a szíve Scottiehoz húzza vissza.

Scottie mindent megpróbál, hogy fia egy kicsit is élvezze az életet, beszervezi neki Sally-t (Lévay Viktória), aki próbálja fellazítani Jud szíve köré épült páncélt, de nincs könnyű dolga, pedig fiatal, szép, laza és még humoros is a csaj.

A vészmadár Dr Petrell (Tóth Enikő) orvosi tudását már rég felülírta Scottie iránti rajongása, kétségbeesetté változik, amikor Scottie határozottan kijelenti, hogy ő inkább élvezi ami még van az életéből, és nem szeretne emberi roncsként kószálni a kóhrázban.

Jud az egyetlen, akiben mindenki bízik, hogy az apját meggyőzi, és nem is csalódnak: Scottie sokkal jobban szereti a fiát, mint azt saját maga is elhinné. A terror hatására bevállalja. Ez az a pont, ahol a fia is végre változásnak indul, és fotókkal örökíti meg a következő hónapokat, míg apja a kórházi ágyat nyomja, vagy éppen a nővéreket hajkurássza a kórházban.

A szülinapi előkészületek csúcspontja természetesen a nevezetes napon érkezik el, mikoron is a korábbi hollywoodi kurva (ki már utazási irodát üzemeltet) érkezik bolgár elcsúfított kötelező ápolónőnek öltözve (Hillary – Fábián Anita), és megáll a színpad. Megáll a világ, mert azt Scottie is határozottan érzi, hogy neki az életére van szüksége és nem az ápoló banyára, nekünk meg erre a felszabadító nevetésre.
Scottie élni akar, és szülinapot akar, még akkor is, ha a főszervező, legjobb barát – Lou Daniels (Barabás Kiss Zoltán) már elintézte, hogy a világ minden részéről egy helyen és egy időben legyen az ünneplő tömeg, és senki, de senki ne hívja Scottiet telefonon. Nem is érti kisöregünk, hogy mi a franc történik körülötte.

Betegsége, életkedve, őszinte beszélgetései a fiával hozzák meg a gyógyulást számára, túlélhető a brutál kezelés, és vidáman ünnepelhető a szülinapja, ahol a főszereplő ő maga, de már a színpadon mellette utánpótlásként a jófiúból jópasivá változott aligfelnőtt kölyökfia.

Hernádi Judit, Nagy Sándor és Gálvölgyi János játszanak, nevettetnek. Sírunk, nevetünk, meghatódunk, és továbbpörgünk.

Igazi jutalomjáték a színészeknek, és nekünk nézőknek is: jutalom, hogy eljutottunk, és nekünk játszották.

Szirtes Tamás rendezte, ó de régen, és milyen klassz, hogy még mindig játszani lehet, és nézni lehet.

Szólj hozzá!