Az öldöklés istene – Átrium Színház

Veronique (Herczeg Adrienn) és Michel (Hevér Gábor) nappalijában tudjuk meg azt a rendkívül sajnálatos tényt, hogy gyermekük két fogát egy bottal felfegyverezve (nem, mégis inkább a kezében) kiverte  a másik házaspár fia, kik: Anette (Péterfy Bori) és Alain (Szikszai Rémusz).

A kölykök párizs egyik játszóterén kaptak össze, életkorukat tekintve tök normális időszakban: 11 évesek, és éppen játszottak. Az picit később derül ki, hogy a sérült kölyök némiképpen a helyi banda vezére, a botos srác, pedig miatta nem kerülhetett be a bandába, sőt árulónak nevezték. Na ez lehetett a kiváltó ok, ami miatt a kimaradott gyerkőc úgy gondolta, hogy ha már a kezében az a bot, akkor ezzel jól szájba vágja az ellenfelét, ki erre a legkevésbé sem készült.

A szülői kezdeti beszélgetésből kiderül, hogy annyira nem volt büszke bandavezéként arra, hogy ki verte ki a fogait, így csak némi szülői felszólításra dalolta el. (akkor most ő is áruló? – merül fel a kérdés fél órával később)

A szülők egy kultúrált megbeszélésre gyűlnek össze, ahol a kultúra a kényszer hatására jelenik meg mindkét házaspárnál. A vendéglátók próbálják megbeszéléssel rendezni a konfliktust, az asszonyok belevonnák a két harcban álló gyermeket is a kibékülés-megbánás-bocsánatkérés folyamatába, az apukák pedig erre tesznek magasból, nekik már pont elegük van ebből a harcból, hiszen ők is voltak bandavezérek fiatalabb korukban, és ők is bunyóztak az ellenféllel. Hol itt a probléma?

Az este nemcsak a taccsot dobja ki Anette, de a jómodorát is kinthagyja a fürdőben (ahová emberi alakot ment ölteni a hányás után), és visszaérkezve kellemetlen kérdésekbe futnak bele a háziak.
Apró alapzaj, hogy Alain éppen telefonál, az éppen meghatározása ebben az előadásban egyenlő a mindiggel, amikoron is pont azt szervezné meg ügyvédként, hogy kell elsunyítani egy gyógyszerkísérlet+forgalmazás mellékhatásainak kudarcát.
Mindeközben Michel próbálja kávéval és almás pitével gyógyítani a helyzetet, amibe némiképp belevinnyog a saját telefonjuk is, ahol a drága mama hívja a fájós hátával-lábával, amire pont azt a gyógyszert szeretné magába tuszkolni, amivel pont lapítani készül Alain.
A két család társadalmilag sincs egy hullámhosszon, mindegyik lenézi a másikat a munkája, életmódja miatt. Nem rossz egyik sem, ki mit választott.

A legnagyobb félelmük végül mégsem igazolódik be: nem eresztik össze  kölyköket, pedig azok gond nélkül hoznák a megoldását az ősök problémájára pl. simán, feltételek nélkül kibékülnének.

Közben nem csak a két család ugrik egymás torkának, hanem családokon belül Alain éa Anette is elég hangosan osztják ki egymást, majd Veronique és Michel a soros, ott is borul a csontváz a szekrényből a kapcsolatukra.

Még jó, hogy a két gyerek nincs otthon, ezeket a szülőket hallgatva másodperceken belül kibékülnének. Csak azok a fránya szülők, akik minden gyerekprogramba beleszólnak.

Keresztben működik a legjobban a kommunikáció: a pasik hamar összezárnak, így a csajoknak sem marad más mód: a két már rum+szívarral összebútorozott férjüket együttes erővel próbálják a józan (a rummal átiatott józan) ész felé terelni. Persz kinek mi a józan ész, ki mit mutat magáról kifelé, és ebből hol van az a hangyányi, ami még igaz is lehet.

Megtudjuk az előadás alatt, hogy mi az a Kalasnyikov, az öldöklés istene merre viszi a világot, és hogy mit nem lehet a csendes éj alatt csinálni…

Az előadás végére a férjek és feleségek is kiborulnak, a pia hatására meg kitör belőlük az őszinteségi roham, amiből bizton látszik, hogy nem is nekik a nehéz, hanem a velük élő saját gyerekeiknek megtalálni a világban a helyes és helytelen közötti különbséget.

A családok hazudnak egymásnak saját életük szépségeiről, majd már nem a másik családnak, hanem csak úgy személy szerint egymásnak is. Nincs menekvés, itt mindenki kiadja a saját feszültéségét, szorongását, hol van már a kezdeti kis udvariaskodó két párocska, a kanyarba sincsenek, csak a saját szempontjuból néző két házaspár, védve mindig a sajátjukat.

Bereczki Csilla rendezte az előadást, az egyfelvonásos komoly témákat, emberi kapcsolatokat feszegető darabban zseniálisan-hihető karakterek megformálói: Herczeg Adrienn, Péterfy Bori, Hevér Gábor, Szikszai Rémusz. Végig a színpadon, végig esdekelve, bukdácsolva az élet legfontosabb eseményét: miért kellett kiverni a gyerek fogát a játszótéren, mi volt az ok, megbánta-e, és bocsánatot kér-e.
Közben talpra tud-e állni egy-egy család, hogy elismerje a hibáit, és tudjon változtatni, hogy a következő időszak könnyebb legyen.

Nem nehéz változtatni, ha az igazsággal néznek szembe. De ők nem azzal néznek szembe, sőt.

Komoly téma, nevetősen feldolgozva, igazán elgondolkodtató-kikapcsolódás! Ezt még többször is látnunk kell!

Szólj hozzá!