Pedig én jó anya voltam – Örkény Színház – Stúdió

Egy anya vallomása az életéről, családjáról és tragédiák egész soráról.

1980 körül járunk, egy ötvenes évekbeli konyhában jön-megy, tesze-tosza asszonyunk, aki először csupán saját gyerekkorát teszi elénk, az akkori szokásoknak megfelelően. Tanulásra nem jut, a 4 elemi is már a tanult kategória akkoriban, sok testvér, irány a munka. Az első világháború idején is talpon kell maradnia a családjának, de túlélik. Mint olyan sokan akkor, a munka-munka-munka és némi életbenmaradási szerencse okán.

Gyorsan jön, mint akkoriban a férj, gyerekek. Az első kicsi nagyon korán meghal, a második betegen születik, a harmadik viszont végre anya szeme fénye, a tökéletesnek tűnő kölyök.

A szegénységből nem lehet kitörni, tanulatlan szülők leginkább csak állandó, kemény melóval tudnak talpon maradni. Így nem példa a tanulás, és hiába otthon Laci gyerek = jógyerek, a máshol történtekről sem anyának, sem a családnak nincs fogalma.

14 évesen már dolgozik a srác, és még két év sem telik el, amikor kevéssé bírva apja kritikáját már baltával hálálja meg a szülői szeretetet. Nem kap érte sokat, mert megveszik-megdumálják az ítéletet, pedig itt is érvényes: ha akkor leüli, ami kijár, több élet is megmenekül. De az anyai szív nem hagyhatja a kedvenc Lacikát börtönben.

“Megjavulván” visszafogadják, majd nem sok kárt tesz a munkában, a céges kasszában viszont annál inkább, így ismét a sitt vár rá. Persze anyuka szerint erről sem csak a kölyök tehet, hiszen ő olyan szerencsétlen, na meg a körülmények, mert még egy erőszakot is ráfornak, mielőtt a meggyalázott lány apja agyonverné…. hát nem tudom melyik lett volna a méltóbb büntetés…

Újabb börtön, újabb reménykedő anya: megváltozott, és újra visszafogadja.

Még a szerelem sem tudja kirántani a ördögi körből a felnőtt gyereket, nincs otthon kontroll, sem máshol, és bekövetkezik a legrosszabb, két gyerek hal meg… ekkor az anya már feketében készül a temetőbe, a megérdemelten kivégzett fiához…

Ekkor nyer értelmet az egész zavarodott, tesze-tosza, nehézkes, fuldokló történet, az anya tragédiája.

Pogány Judit kínlódja végig az előadást az anya szerepében. Sűrű és mély érzések, könnyek, és libabőr.

Rendezte: Anger Zsolt

Szólj hozzá!