Emberi hang – Rózsavölgyi

MOLNÁR PIROSKA!

Igen! Csupa nagybetűvel, mert akkora színésznő, annyira szerethető, és ezen az estén még inkább megszerethető.
Emberi hangon beszélget, énekel, anekdotázik, mesél az életéről, szerepekről, énekel a régen játszott darabokból.

Egy szál zongorista + 1 szál hangszeres fiú, semmi playback, semmi tuc-tuc, csak Piroska hangja, a zene és nemcsak a múlt! Ez most itt van a jelenben, itt ülünk a kávéházi szalonban, tapadunk a középső térre, ahonnan az érzéseket, élményeket kapjuk.

Figyelmünk nem lankad, várjuk a történet következő fejezetét, járunk kisgyerekkén a dalos falusi lakodalmakban, disznótorokon, járunk Szegeden, aztán Pesten a Keletiben, a Főiskolán a Vas utácban, ismét Szeged, és az a bájos kislány már egyre vagányabb!

Majd befutunk a kaposvári nagy csapat táborhelyére, és jönnek a jobbnál jobb szerepek, és ezekből a dalok, történetek. Kitekintünk: mi történt Bécsben, és mi történt itthon.

Egy szusszanásnyi szünetet kap Piroska, pont amikor örök Bors néniként egütt dolgozik Novák Jánossal (Kolibri vezére), és kezdődik a lazulás. Kern András száma is befut, a fél szalon együtt dúdolja, és még jónéhány érdekes vers zenés változata  – Kosztolányi-Ady nem maradhatott ki.

A végére visszaér a DÍVA! Molnár Piroska olyan csoda esélyiben libben vissza közénk: lágyan, vagányan, okosan, édesen, és tele játékkedvvel, hogy látjuk tisztán: ha reggelig tartana a ma este, ő táncolna az asztal tetején, ő a ma este királynője.

Az este állandó vendége érkezik, a falon kivetítve, a Nemzetiben legédesebb kollégája Hollósi Frigyes. Hiába 5 éve személyesen már nem találkozhatnak, de lélekben mindig itt van velünk, sőt Piroska a Grand Hotelből énekli – immáron egyedül – a legendás duettjüket. Meghatóan szép, és megható megemlékezés. Nem maradunk szomorú dalokkal a végére, felpörgünk, és visszaereszkedünk.

Molnár Piroska úgy csűri-csavarja a műsor folyamát, hogy végig a legjobban érezzük magunkat. Nem kellett hozzá nagy technika, nagy színpad, nem kellett nagy csapat (pedig ő biza csapatjátékos), csak egy hangulatos kávéházi szalon + Molnár Piroska + zongorista + zenészfiú, és a teltház, akik még a végén sem mozdultunk. Mert hallgattuk volna még! Minden korosztály, az idősebbek, a fiatalok, és mi, ott lapulós középkorúak.

Még sok darabra van jegyem ebben az évben, ahol láthatom Molnár Piroskát, ma biztos vagyok benne, hogy találkozásainkat mostantól még sokkal-sokkal jobban várom.

Őt csak szeretni lehet, és ha elengeded magad az előadásán, akkor úgy állsz fel a végén, hogy maradnál még. Vendégül látott a történeteivel, a hangjával, és a szeretetével. Ez utóbbi csillog a szemében, minden mozdulatában. És a legjobb az egészben: szereti a színpadot, szeret színésznő lenni (és még mekkora nagysága a magyar színjátszásnak!) mi pedig imádjuk őt a színpadon látni.

Csodás este volt! Őszintén és sokat tapsoltunk!

Szólj hozzá!