Delila – Centrál Színház

Molnár Ferenc története egy rendkívül okos, és nagyon ravasz asszony (Balsai Móni) győzelméről szól.

Hosszú az út a pasi szívének újrahódításához, de a kocsmáros férj faék egyszerűen működik, éppen második fiatalságát élné, hisz a szép szavaknak, bár a tükröt kevésbé ismeri.

Virág úr (Stohl András) kissé idegbeteg, már a darab elején, kevéssé a nyakán lógó ingó és ingatlan ügynökök miatt, sokkal inkább, mert Ilonka (a felszolgálólány – Trokán Nóra) húzza, és hecceli az “öreget”.

A képlet napnál világosabb: vagy elveszi feleségül, vagy a csóró vőlegényéhez (Ódor Kristóf) megy férjhez bosszúból, mert ő “erkölcsileg tisztességes”… persze sokat nyom Virág úr mellett a 38 ezer pengős takarékkönyv a szekrényben, mert ugye a szépsége már kevésbé…

Ehhez a népséghez tartozik szervesen a csapos Jánoska, aki Virágné mellett kampányol, hisztériázik, jön, és beszól, és naná, hogy folyamatosan hallgatózik, majd tolja az információkat. Magyar Attila lubickol szerepében, mi nézők pedig hálásan tapsoljuk alakítását.

A megoldás nem bonyolult, Virágné a legprofibb átverési trükköt hozza, és naná, hogy bejön, hiszen nála jobban a férjét senki sem ismeri, így a “vénségére” meghülyült férj is rájön, mekkora barom volt.

A poénok egymás után záporoznak, a “komolyabb” jelenetek pedig meghatóak, és időnként sírunk… nem, annyira nem hatódtunk meg, de annyira szerencsétlenül hülye Virág úr, hogy már könnyek szöknek a szemünkbe a nevetéstől. A legnagyobb viháncolás a nézőtéren mégis akkor következik be, amikor a CSAPOS megjelenik, igen, így nagy betűkkel. A történet motorja, az egész előadás humorfelelőse.

Az előadás egyfelvonásos, még néznénk tovább Puskás Tamás rendezésében, remek este volt!

Szólj hozzá!