Egy éj a paradicsomban – Vígszínház

Ez olyan kicsit zöld, kicsit éretlen paradicsom még.

A sztori klasszikus: Zseton (Hajduk Károly) a férj, pont a legjobb haver, a szomszéd Kujon (Seress Zoltán) nejével – Mignon (Eszenyi Enikő) indul megcsalásra a Paradicsom Hotelbe, ami kevéssé hotel, inkább alsókategóriás garniszálló. Bonyolítja a helyzetet, hogy ugyanoda érkezik Mathieu (Kern András) + 3 lányunokája (3 iskoláslánynak öltöztetett csaj, kiket időnként álló kofferbe zárnak – ettől még idegesítően-affektálva kamaszlánykodnak…) és Maxim (Ember Márk), ki Jolánnal (Szilágyi Csenge) – Zsetonék szobalányával fut neki az éjszakának szintén ugyanott. Ugye a problémák ott kezdődnek, amikor mindenki felismer mindenkit, Kujon is pont oda megy szakérteni a tisztaságot, bogarakat, szellemeket, majd a kavalkád végén Zseton és Mignon erős felidnulásból Kujon és Zsetonné nevét nyögik be a Sasszem felügyelőnek (Lukács Sándor), ki lelkiismeretére hallgatva ezt biza másnap kinyomozza. A ki-kicsoda persze magában hordozza a meglepődéseket, kiborulásokat, férleértéseket. Időnként előkerült az egyre szőrösebb Zsetonné (Gilicze Márta), de tök feledhető hisztériát nyomott le.
No ez csupán a második felvonástól kezdődik, az elsőben ismerkedünk a szereplőkkel, pislogunk is a szünetben, hogy min is kéne itt bohózat címén vidámkodni. Na jó, “az ajtó magyar hangja” először vicces, mondjuk harmadik-negyedik kopogásra-nyekergésre már túltolták. Jó ötlet volt a vége felé kivágni a francba az ajtó-ablak kombót, halál felesleges volt addig is. Voltak, akik az  első szünetben feladták, pedig onnantól már javult a történet, és annak elmesélése is, a nevethetőbb poénok száma is emelkedett, ha nem is meredeken.
A majdnem lebukás minden pillanata lehetett volna igazi komédia, de csak részben sikerült. Igen, nevettünk is időnként, de valahogy a poénok többsége nem volt az igazi. Jót tett, amikor a nézőtér is a játéktér része lett 🙂 rövid időre.
Az a kevés dal, ami akadt, inkább a kiamaradhatott volna kategória, de a végén Eszenyi Enikőt hallgattam volna még.
Nem a színészeken múlt, hogy nem lett ez jobb előadás, ők a szívüket-lelküket odatették a színpadra, “szeretemőketérzés” végig volt.
Eszenyi Enikő, Hajduk Károly, Kern András, Seress Zoltán, Ember Márk, Szilágyi Csenge voltak az este valódi sztárjai, akkor is vitték az előadást tovább-tovább, amikor már kilátástalannak tűnt a helyzet a nézőtérről.
Messze nem az évad előadása, és nem az a sírvanevetős vígjáték (két szünettel: sose lesz vége…), viszont egy laza, kellemes téli estére jó volt.

Szólj hozzá!