A krakken művelet – Átrium

Sarntröllben járunk, az Expora készül a Honoshországból kiküldött kultúrális miniszter (Gyabronka József) és államtitkára (Bálint Adnrás). Még van 24 órájuk hátra, és egy “nemtudnimitszívott” tolmácsuk (Fehér Balázs Benő) fogja segíteni megoldani az eltűnt hold rejtélyét.

Számukra nem a pokol szabadul el, hanem a helyi Krakken, ami megbosszul mindent, de mindent, amit valaha elkövettek.  Krakken egy homokszörny, polip, vihar, és midnen rosszat helyreráz, így a honosh küldöttség el nem kerülheti sorsát.

Persze ők csupán az eltűnt helyi kapcsolatot keresik (és a hozzá tartozó irdatlan mennyiségű dollárban fekvő lóvét), amelyik a kiállításra készített holddal együtt válik kámforrá, és a honosh nyelven mukkot nem beszélő helyiekkel kellene a maradék 12 órában előállítani a lehetetlent.

Befut a két óriás színésznő: Lázár Kati és Molnár Piroska, akik több szerepben is a minisztert szivatják meg, a helyzetén csak szavakkal javítanak, tetteikkel egyre mélyebbre tapossák. (szék alá neveted magad a krakkenűző jelenetnél!!! és még hol a vége!)

Jó miniszterünk lépni nem tudna a megtaposott államtitkára nélkül, sőt nagyon létezni se (“még egy falunapot sem tudna egyedül megszervezni”), de nincs más választása, valakiben bíznia kell… nyilván mindennek ára van, amit dollár millióban mérnek, és nem csak a katonaság vezetője, a helyi maffiafőnök, de a végére kidedül, hogy a melengetett kígyó is a lóvé lenyúlásán dolgozott elég eredményesen…

Milyen szokatlan a helyzet, amikor a külföldi tv stáb nem a megszokott kérdéseket teszi fel, hanem belekérdez a kellemetlenbe (rasszizmus, hazaszeretet, hazaárulás… hol is hallottam én már ezt.. ), és nem hagyja magát kidumálással, mellébeszéléssel lerázni… sőt: totál alkalmatlan miniszterünk kénytelen mentenni az elképzelhetetlent: bocsánatot kér! (itt már a fikció résznél tartunk…)

Ebben a darabban mindaz a mocsok előtör, ami ma egy honosh minisztertől várhatóan a biliből kiömlik, ezek az idegen népek pedig saját krakken hiedelmükkel beteljesítik az elkerülhetetlent, lesz itt hold, mert oda azért ki is kéne lőni az alkalmatlant…

Megfeszül a közönség, annyit nevetünk, annyi helyzet, hirtelen poén, beszólás érkezik. Nem, nem csodálkozunk, felismerjük a helyzetet, és ha ma este már nem sírunk, akkor kinevetjük őket… őket? magunkat?

A díszlet, a jelmezek, az idegen nyelv, a prábeszédek, a jó ütemben felbukkanó, majd kámforrá váló szereplők olyan pörgésben, ritmusban szórják ránk a poénokat, hogy csak kapkodjuk a fejünket, és nevetünk, még akkor is, ha ez már a miniszternek is sokkkk 😀

Bodó Viktor rendezése most nagyon eltalálta a közönséget, a közönség pedig nagyon pontosan odatalált az Átriumba, ahol ezt láthatja.  Külön öröm, hogy ez a bemutató volt, így minden ebben részt vállaló közreműködő előbújt, és nekik is járt a taps, nemcsak a színészeknek, mert mindenki a maximálisat nyújtotta.

Azt hallottam fél füllel, hogy nehéz a pasikat színházba vinni. Elvittem a férjemet, és minden idei színházi mellényúlásomat megbocsátotta ma este! Ez az igazi jópasiknak, gondolkodásra alkalmas egyedeknek tökéletes előadás!

Szólj hozzá!