A testőr – Pesti Színház

Eszenyi Enikő – Stohl András – Kern András

Lehet ezt a kombinációt kihagyni?

Ááááá, dehogy 🙂

A színésznő (Eszenyi Enikő) állatira unja a már nem annyira friss, legalább egy éve férjét, a színtén színészt (Stohl András). Valami furmányos oknál fogva, a házibarát kritikus (Kern András) non-stop ott lebzsel náluk, és úgy érzi telefon ez a házasság, tehát bele is beszél rendszeresen.
A férj jól kitalálja, hogy ő majd előhozza az igazságot, és kipuhatolja mit is gondol róla az asszony úgy igazán, ezért katona-testőr szerepbe bújva csábítja a cseppet kacér feleségét.
Csábul az, nincs is ebből semmi gubanc, hacsak a kettősügynök férj agysejtjeinek megpróbáltatásait nem vesszük annak. Az anyós (Kútvölgyi Erzsébet), a “drágamama” sem könnyít a helyzeten, sőt, fizetett mamaként is képes a valódi anyóstípust hozni.
A harmadik felvonásban aztán férjként próbálgatja elhinni a “legjobbhamletszínész”, hogy tutira nem csábult a nej… mondjuk úgy nőiesen: a legjobb védekezés a támadás pozició kivédhetetlenné válik.

A színésznő ruhái: álom kategória.

Valló Péter rendezte nevetősre ezt a Molnár Ferenc darabot.

Én és a kisöcsém – Operett Színház

Miért is? Persze! Már a film miatt is! Igen, én voltam az az elvetemült, aki Szegedre két éve úgy indult el, hogy minden időjós ellenére a szakadó esőben beültem a kocsiba, és irány a Szabadtéri. Nem tudta volna senki rámsütni, hogy normális lennék, két kamaszom viszont azt mondta, hogy menjünk, hátha eláll… az időkép alkalmazás szerint sem volt rá esély… Ópusztaszer előtt az autópályán viszont elfogytak az esőcseppek, így mielőtt kárba vész a kirándulás, gyorsan megálltunk egy órára, ha már hétvége volt, és esőszünet.
Az akkori poént most már lelőhetem: nem esett, egészen az előadás végéig, majd egy óra múlva már a szállásunkon alig tudtam elaludni úgy szakadt… De a fiúknak örök élmény, így a mostani előadás meghirdetésekor a kisebbik kamaszom megállt mellettem, kivette a kezemből az egeret, a youtube-on rákapcsolt a legnépszerűbb címadóra, és mutatta, hogy hova (naná, hogy az első sorba) kattintsak be 3 jegyet.

Ezzel az előzménnyel futottunk neki a helyszínen a parkolókeresésnek 🙂 (ez az utóbbi időben igazi túlélőtúra a Thália-Centrál-Operett-Radnóti-Játékszín környéken, mert kb 99%-ban egy időpontban kezdődik minden előadás… cseppet teszi majd még idegörlőbbé a feladatot, ha elkészül majd az Opera felújítása, vagy esetleg az Újszínház is beáll a népszerűek sorába… de ez még a távolinak tűnő jövő).

És akkor a történet, amiért mentünk: Zabakol gyárában igencsak idegi állapotban van a főnök: Kelemen Félix (Jatnyik Csaba) igazgató, mert végre befut egy dán kérő az álomkóros lányáért, nem mellesleg akkora lóvéval tolná meg a bizniszt, hogy az helyből a csőd elől megmenekülne, már csupán az álomszuszi kisasszonyt kellene ébredésre és szerelemre bírni. Ezen alap problémán nem könnyű túljutni, kivéve, ha kéznél van Vadász Frici (Peller Anna!, a zseniális!), a titkárnők gyöngye, aki nemcsak az írógép virtuóza, de akár még bébipapi reklámba is tök jól használható beugrósként. És akkor fussunk bele a reklámbabák problémájába: biztosan tutin kilátnak a jelmezeikből, de amikor az első sor előtti vékony színpadi részen dülöngélnek, akkor eszünkbe jut, hogy álmunkba se jöjjenek elő, mert cseppet rémesek és egy klassz horrorban el lehetne képzelni őket. Nem borulnak le, így mi is megmenekülünk.

Szóval Frici kisasszony magához téríti a még cseppet álmos Kelemen Katót (Simon Panna), aki hisztériája közepén apja több számmal nagyobb pulcsijában összefut a dán kérővel, akiben még nem merült fel az igény, hogy a főnök lányát magáévá tegye és elvegye feleségül, lévén gőze nincs hogy ki az, és hogy néz ki. Elképzelése szerint egy vén banya, így menekülőre fogja. Kató besértődik, és álmaiból merít erőt: ő biza pasinak öltözve haveri szerepben elutazik Vilidánnal (Andersen szerepében Mészáros Árpád Zsolt… hááááát….) Velencébe társasutazni. Pont oda készül Frici is, ő speciel nem megleckéztetné a kérőt, hanem férjet fogna végre magának, de igazgatója utasítására őriznie kell Kató ártatlanságát. A diri nem bízza a véletlenre, még az első nyomozó irodába is beadja a megbízást, a két lehetetlen és egy hihetetlen főnyomozónak: az ő lánya nem lehet szerelmes ezen az úton, menjenek utána és leljék fel a gaz csábítót, aztán majd ő jön, és jól kinyírja ezt a tavaszi tévedést.

Kever-kavar már eddig is történt, a dán szívdöglesztő, csak annyira dögleszti meg a szívemet, hogy ezért a fasziért nem, hogy Velencéig, de a szomszéd sarokig nem futnék, sőt, ha én futnék se érne utol, mert a sima járás+éneklés+ két tánclépés kombinációban 20 mp alatt omlik róla a víz, és levegőért kapkod. Mázlinkra az éneklésre koncentrál, így a hangja ott van a pályán, a többit elnézzük neki, de dögleni nem fogunk utána, ezt meghagyjuk Katónak.
A Frici már az utazás elején új nevet kap: ő lesz az új Kató, mert az eredeti simán lenyúlta a személyazonosságát, és át is formálta cseppet.
A két nyomozó fenomén: Dr. Sas (Csonka András, yess!) és Dr. Vas (Magócs Ottó) a szerencsétlenség prototípusai, és már a kezdetekkor az éhenhalás széléről fut be hozzájuk a megbízás, mindegy mi az, úgyis elvállalják. Szponzoruk Zolestyák (Jordán Tamás, aki nélkül ez nem is működne!), aki kora gyermekkora óta nyomozó szeretne lenni, és most is pénzével vásárolja be magát a főhekus szerepkörbe, és persze a két nemnormális kopóval indul Velencébe,  bár kissé sajátos módon képzeli el az álcázást: Ziziként hozza a hetvenes megbuggyant öregasszonyt rózsaszín nyári ruciban, és tollas kalapban… (azt hiszem ebben a pillanatban szólt rám először a kiskamasz, hogy kevésbé röhögjek, mert összedől a széksor… persze nem egyedül viháncoltam, a mellettem ülők is ezt tették, így történhetett, hogy rengett az ülőhely… ahogy érzékeltem, az egész nézőtéren).

Innentől az egész történet már nem is annyira Katóról és a balfék Viliről szólt (na jó, az eredeti igen, de itt és most hirtelen a második vonalba kerültek).

Dr. Sas és Dr. Vas + Zolestyák + Vadász Frici elvitték a show-t! A két főbolond már az első pillanatban annyira megörült a megbízásnak, hogy a nézőtér legszélén játszották el, hogy ők bizony lassan lezuhannak, ami tök vicces, az első sor közepén viszont másodpercekre teljesen hihetővé válik. (persze hogy nem borultak le, akkor ezt most a baleseti ügyeletéről írnám…)
Folyamatosan egymást csesztetve haladtunk a sztoriban, és Kató megmentésére tett kísérletek közben Dr. Sas és némiképpen Dr. Vas is Frici kisasszonyba sikerült belebolonduljon, és egymás kergetésével próbálták a drága papa megbízását teljesíteni.

Vadász Frici az igazi ízig vérig nő, hiába a Kató kisasszony minden mesterkedése a dán szívtipróval (ez utóbbi jelző annyira túlzás, hogy arra nincsenek szavak…), a két bolondos nyomozó persze, hogy beleszeret. Mi nézők meg a Dr. Sas + Frici szerelmes jelenetébe, ami aligruciban végződik, és végtelenül humoros és mesés 🙂

Az este sírós része is eljön, abban a pillanatban, amikor Zolestyák Zizivé változik álcaként, és megjelenik… onnantól minden színpadi pillanata komoly kihívás, folyik a könnyem, és nem vagyok szomorú… próbálok úgy röhögni, hogy a gyerekem már ne szóljon sokadszor rám, hogy mozog a szék… de nem lehet kibírni… Dr. Sasra ahogy a protkójával rámosolyog… ott megállt a világ… és úgy maradt 😀 Zolestyákot Ziziként Lívió (Szerényi László), a gondolás szélhámos húzza le, de persze mi ez a két nyomozóhoz képest.

Hazajut az eltévedt brigád, és Vili is helyből beleszeret Katóba, mikor rájön, mennyire lett hülyére véve. Közben még befut az idegenforgalmi kisasszony (Kékkovács Mara), aki próbálja a gazdag dánt lenyúlni, de ez sem jön össze neki, csak egy kicsi lóvé kárpótlásul.

Kató is végre újra felébred álmából, aztán Frici is a végére férjre lel.

A finálé közben jön a két túlméretes zabatol bébireklám a színpad szélére, az idegrendszerünket rongálni, de a vastaps már a szereplőknek szól.

Szegedig is érdemes volt elautózni, de mázli, hogy most csak a Nagymező utcáig kell eljutni Réthly Attila rendezéséért.

 

Rendezés – Vígszínház

Előadás az előadásban.
János (Hevér Gábor) szenvedélyesen rendezi saját maga által írt drámáját, ami 1956-tól egészen a ’90-es évek elejéig mesél egy tragikus családról. A sajátjáról, árulásról, halálról, szerelemről, erőszakról.

Olga szerepét játszva (Herczeg Adrienn) fájdalmas női sorsot pakol elénk.
Az apát (Lukács Sándor) hol szánjuk, hol megvetjük (?), hol drukkolunk neki…
Az időben ugrálunk: hol a jelenben rendez János, hol az általa megálmodott előadásban derülnek ki egyre-másra élete egyre fájóbb, nyomasztóbb titkai.

Nem nagy csoda a hősből bukás, majd újra “váratlan” felemelkedés a végső megfejtés birtokában.

A zárókép annyira tipikus karrier, hogy el sem sápadunk.

Szikszai Rémusz rendezte izgalmasra, pörgősre és szívet facsaróra az előadást.

Emberi hang – Rózsavölgyi

MOLNÁR PIROSKA!

Igen! Csupa nagybetűvel, mert akkora színésznő, annyira szerethető, és ezen az estén még inkább megszerethető.
Emberi hangon beszélget, énekel, anekdotázik, mesél az életéről, szerepekről, énekel a régen játszott darabokból.

Egy szál zongorista + 1 szál hangszeres fiú, semmi playback, semmi tuc-tuc, csak Piroska hangja, a zene és nemcsak a múlt! Ez most itt van a jelenben, itt ülünk a kávéházi szalonban, tapadunk a középső térre, ahonnan az érzéseket, élményeket kapjuk.

Figyelmünk nem lankad, várjuk a történet következő fejezetét, járunk kisgyerekkén a dalos falusi lakodalmakban, disznótorokon, járunk Szegeden, aztán Pesten a Keletiben, a Főiskolán a Vas utácban, ismét Szeged, és az a bájos kislány már egyre vagányabb!

Majd befutunk a kaposvári nagy csapat táborhelyére, és jönnek a jobbnál jobb szerepek, és ezekből a dalok, történetek. Kitekintünk: mi történt Bécsben, és mi történt itthon.

Egy szusszanásnyi szünetet kap Piroska, pont amikor örök Bors néniként egütt dolgozik Novák Jánossal (Kolibri vezére), és kezdődik a lazulás. Kern András száma is befut, a fél szalon együtt dúdolja, és még jónéhány érdekes vers zenés változata  – Kosztolányi-Ady nem maradhatott ki.

A végére visszaér a DÍVA! Molnár Piroska olyan csoda esélyiben libben vissza közénk: lágyan, vagányan, okosan, édesen, és tele játékkedvvel, hogy látjuk tisztán: ha reggelig tartana a ma este, ő táncolna az asztal tetején, ő a ma este királynője.

Az este állandó vendége érkezik, a falon kivetítve, a Nemzetiben legédesebb kollégája Hollósi Frigyes. Hiába 5 éve személyesen már nem találkozhatnak, de lélekben mindig itt van velünk, sőt Piroska a Grand Hotelből énekli – immáron egyedül – a legendás duettjüket. Meghatóan szép, és megható megemlékezés. Nem maradunk szomorú dalokkal a végére, felpörgünk, és visszaereszkedünk.

Molnár Piroska úgy csűri-csavarja a műsor folyamát, hogy végig a legjobban érezzük magunkat. Nem kellett hozzá nagy technika, nagy színpad, nem kellett nagy csapat (pedig ő biza csapatjátékos), csak egy hangulatos kávéházi szalon + Molnár Piroska + zongorista + zenészfiú, és a teltház, akik még a végén sem mozdultunk. Mert hallgattuk volna még! Minden korosztály, az idősebbek, a fiatalok, és mi, ott lapulós középkorúak.

Még sok darabra van jegyem ebben az évben, ahol láthatom Molnár Piroskát, ma biztos vagyok benne, hogy találkozásainkat mostantól még sokkal-sokkal jobban várom.

Őt csak szeretni lehet, és ha elengeded magad az előadásán, akkor úgy állsz fel a végén, hogy maradnál még. Vendégül látott a történeteivel, a hangjával, és a szeretetével. Ez utóbbi csillog a szemében, minden mozdulatában. És a legjobb az egészben: szereti a színpadot, szeret színésznő lenni (és még mekkora nagysága a magyar színjátszásnak!) mi pedig imádjuk őt a színpadon látni.

Csodás este volt! Őszintén és sokat tapsoltunk!

Nézőművészeti Főiskola – 3K Óbuda

Az alaphelyzet: betiltja a kormány úgy 2021-ben a színházakat, a nézők elfogytak, a színészekből-rendezőkből-kritikusokból viszont rengeteg van.
Új nézőkre van szükség, mégpedig profikra.
Alakul is egy főiskola, ahol a két tanerő – Scherer Péter és Mucsi Zoltán – nekiállnak és megtanítják a nézőket nézőként viselkedni. Próbanézőjük ebben Katona László, aki már a megjelenésével is üt. Nem lehet nem röhögni, pedig eleinte alig szólal meg.
Mucsi Zoltán karaktere a mélymondandójú – őszinte – drámai színész, akinek vannak elvárásai a nézőkkel szemben. Scherer Péter alakította prof inkább a biológia felől tudományoskodja a nézőképzést.
Tutira beiratkoznék hozzájuk, mivel ezzel a diplomával napi 5-6 előadást is lehetne nézni, sőt még fizetnének is érte. Igaz, ehhez a képzésen át kell jutni, ami nem tűnik egyszerűnek. Hozzák a tipikus nézőket, el is játszák, és játszanak is velük, nekünk, velünk.
Annyit nevetünk, hogy félidőben már fáj a hasam… de nem állunk meg egy pillanatra sem. Interaktív az előadás, de pillanatokra sem lehet a főszereplőinket kizökkenteni a nézőfaragás-idomítás mesteri előadásából.

Egyetlen hátrány a helyszín: zsiráfok a második sortól hátrébb előnyben, így a darab kb 10%-a láthatatlan marad a nézőtéren, viszont ezt ha rádión hallgatom is végig nevetnék.

Igazi színházi kikapcsolódást rendezett Árkosi Árpád, az egész őrületet pedig jól megírta: Tasnádi István.

Ebbe a suliba még jönni kell, sokszor, és újra és újra tanulni, hogy milyen a “megfelelő” néző 🙂

Jó emberek – Centrál Színház

Margaret (Básti Juli) jó ember. Többet beszél, mint én, amikor éppen van hangom. Sokkal többet, és képes sokkal többet késni is nálam. Már megszerettem.
Aztán kiderül hamar, hogy még humora is van (ekkor már kb 3 perce beszél, szinte levegővétel nélkül). Stevie (Rada Bálint) kivágja a munkahelyéről a késések ürügyén, meg persze, hogy a saját seggét mentse. Nem segít semmi, még az sem, hogy Margaret finoman emlékezteti, hogy egy helyről valók, és Stevie anyukája sem volt egy angyal, amikor éhező gyerekeinek “szerzett” karácsony előtt kaját.

Kirúgására megoldást a barátnőinél keres.  Jean (Pokorny Lia) belevaló-nagyszájú csaj, dobja is rá a jobbnál jobb ötleteket, míg Dottie (Szabó Éva) leginkább a saját lóvéját félti, ami most bizonytalanná válik, mert Margaret meló nélkül sem a lakhatásért, sem felnőtt-sérült lánya ellátásáért nehezen fog fizetni.

A “telepiek” fő szórakozása a Bingó, ahol azt is megtudjuk, ha ide pasi jár, az biza csak buzi lehet… vesszek meg, ha értem az összefüggést, de nem vagyok képben…

Felmerül a csajokban Mike, mint lehetőség, akivel Margaret közel 40 éve járt vagy két hónapig, így a tervet tett követi, és Margaret furmányosan bejut hozzá a pöpec rendelőjébe. Igaz, ezért át kell verekednie magát a csöcsös recepcióson, de bejut, és ugyan munkát nem kap, de kiharcol egy szülinapi meghívást Mike felesége által szervezett partira. A kiöltözéssel lesz némi gubanc, mert a Bingó már megint nem jött be, de ez mit sem zavarja főhősünket. Szópárbajban, szájkaratéban leverhetetlen, a levegő nélküli beszédben pedig világbajnoki dobogós!

Mike ugyan lemondja, de Margaret azért nem az a feladós típus, így a már lemondott buli előtt megérkezik, és belefut Mike feleségébe – Kate szerepében Parti Nóra -, aki megfaggatja cseppet Mike régmúltjáról. Hamar borulnak a csontvázak a szekrényből, majd egy kamusztori a beteg lányról, de az asszony kiáll a férje mellett. A sajttál és a nyomódíj jelenete nélkül lehet élni, de ugye minek 🙂 Komoly témák, a reménytelen melókeresés a válságban, amikor Margaret saját magát tukmálja, csak bárhogy is: ne kerüljön utcára a súlyosan fogyatékos felnőtt lányával. Ugyanakkor feloldja a fájdalmas valóságot a humor, ami folyamatosan jelen van, Margaret komoly stand-up monológjai fergetegesek. “Vicceltem…” – és mégse.

Mike hamar belesétál a csapdába, és kiderül valódi énje, de a párterápia folytatódik, hátha…

Margaret mehet vissza Bingózni, ahol újra a csajok és Stevie, a volt főnök a partnerei. Lakbérre végre nincs gond, mert a jótevő kifizette… na nem Mike… mert a gazdag nem ad… egy “műmájer” nem fog adni sose… viszont a lelkiismeretfurdalásos exfőnök viszont ha nyer a Bingón, akkor nem felejti el a “telepi” barátait. Mert jó ember. Mert a barátai jó emberek.

Mert Puskás Tamás rendező jó ember. Ha nem lenne az, akkor nem juthatott volna eszébe ez a darab és milyen jó, hogy ezt az élményt nem hagytuk ki!

Ez is az az előadás, amit még többször is meg kell nézni.

Távoli dal – Vígszínház

Willem (Józan László) öccse váratlanul meghal, ő pedig visszatér Amszterdamba, hogy szembenézzen a családjával az eddigi és jelenlegi életére.

Mesél a testvérének, akivel már nem találkozhat. Mesél az útról, ami elvitte otthonról, mesél a családjáról, érzéseiről, vágyairól.

A családja nem fogadta el sosem meleg kapcsolatai miatt, és most sem tudnak túllépni ezen a helyzeten. Sőt, úgy tűnik a szakadék egyre mélyebb, az igazi, őszinte szeretetet az előítéletektől teljesen mentes gyerekektől kapja meg, a nővére gyerekeitől.

Fájdalmas vallomás, próbálkozás a régi szerető társ újra megkeresésének története, amit csak tetéz a temetés, az ismerősök, és a család meg nem értése.

Willem olyan érzelmi hullámvasúra issza magát, amiből felállni a legnehezebb, irány vissza New York, de a testvér hiánya nem enged….

Józan László minden könnycseppet elsírt, az enyémeket is… A darabban pár napja fáj… nekem már lassan 12 éve fáj… Minden angyalunk itt van velünk.

A Víg legjobb dobása ez a darab, és Józan László szívből jövő játéka tépázta meg a szívemet ma este. Kellett, nagyon kellett gondolkodni, érezni, emlékezni, átérezni.

Szabó István rendezésében kihagyhatatlan előadás.

A velencei kalmár – Pesti Színház

Telt ház, még a csilláron is lógnánk, ha lenne 🙂 mibe kapaszkodni, de ez nem az a színház.

Bassanio (Telekes Péter), nem piti módon, a legjobb barátját – Antonio (Stohl András) – használja kezesnek, mikor Shylock (Kern András) zsidó bankártól kölcsönkér egy nagyobb összeget. Kamat nincs, de ha nem kerül elő a pénz határidőre, akkor Antonio fél kiló saját húsával felel bánatpénzként. Törvény szerint, nincs mese.

Bassanio alig pénzéhes mód gazdag lány, Portia (Bach Kata) kezét kéri, és kapja, neki mondjuk eszébe sincs visszaadni a pénzt, Antonio, majd megoldja helyette, míg ő a haverjával élvezi a gazdag  életet.

Mellékszál, de a legszebb szerelmes jelenetek a történetben nem hozzájuk kötődnek, inkább Lorenzo (Józan László) és szerelme nevéhez, aki Jessicát (Tornyi Ildikó) szökteti az uzsorás apjától, ki oly szerelmes, hogy még hitét is hátrahagyva megkeresztelkedik. Az ő párosuk évődései, a kölcsönsztori mellett a legkedvesebbek.

Persze a lóvé határidőben nem jut Shylockhoz, be is vasalná Antonion a “bánatpénzt”, de jön és lát és győz a “fiatal jogász”, a hivatalos tárgyalást pedig a nagyszerű Fesztbaum Béla által jásztott velencei vezető, a Dózse vezeti. Antonio végig a tök szerencsétlen figura, Bassanio pedig a haverjaival a nagymenő.

Shakespeare korából kicsit odébb kerül a történet, mert a feldolgozás nagyon mai, sok-sok ismerős helyzettel, nem is hiányoznak a korabeli jelmezek, díszletek, az egész előadás magával ragad, nincs egy unalmas pillanata sem.

Kicsit befejezetlenül kapkodósan hal meg a gonosz(?), kicsit elvarratlan a vége, de ez már csak ilyen. Keserű vígjáték a Pestiben, Valló Péter rendezésében.

 

Tisztelt Hazudozó! – Rózsavölgyi

Bernard Shaw (Jordán Tamás) és Stella P. Campbell (Molnár Piroska) levelezése a színpadon, és azon túl a megunhatatlanul hangulatos Rózsavölgyiben.

Egy igazán soha be nem teljesült szerelem története, a levelekből áradó szeretet, szerelem, történelem, lelki-szellemi párbaj nyomán. Előttünk nyílik ki az író és a színésznő szíve, sodorják őket a közös munkák, az egymás iránti rajongás. Nem maradhat ki a család, a közös és külön élet, és a békeidők után beköszöntő szomorú történelem sem, ami meghatározó: az író sikeres, ünnepelt, a színésznő kiöregedett, mellőzött, de egymás barátságára a végsőkig számíthatnak.

Stella az első Eliza a sztáríró My Fair Lady-jében, és első a szívében is. A darab bemutatója körüli események, érzelmek, majd a túl gyorsan megérkező világháború repít minket a századelőre, vissza a még békés Londonba. Shaw házas, Stella pedig húzza, szívja a vérét, és végtelenül szereti, bár máshoz megy férjhez. A háború véget vet a londoni előadásoknak, az élet a tét, és nem az esti szórakozás. Nem mindenki éli túl, ahogy Stella családja is az áldozatok között van nagyon fájón.

Életük számos pontján találkoznak még, mint ahogy az őket játszó Jordán Tamás és Molnár Piroska színészóriások is pályájuk során. Összeszokott páros, telepakolják a színpadot érzésekkel, humorral és még valami plusz van a levegőben… de arra most nincsenek szavak, csak az érzés.

A második felvonásban szinte észrevétlenül sodródunk át a My Fair Lady talán legjobb pillanataiba Mr Higgins és Eliza jelenik meg hirtelen a színpadon az író és a színésznő előadásában. Előadás az előadásban. 🙂

Nevetünk és elérzékenyülünk, pillanatokra sem múlik a varázs, imádjuk nagyon, nem csak a történetet, a leveleket, hanem azt a színészi játékot, amit ma este kaptunk Valló Péter rendezésében.

 

Ne most drágám! – Belvárosi Színház

Csak a logisztika kedvéért: ez a régi Filmmúzeum, a Zsinagóga mellett, így talán könnyebb odatalálni.

Ez az a darab, amit még a 90-es években a Madách-ban Szerednyei Béla és Gálvölgyi János követett el, és sacc még anyira emlékeztem, hogy nagyon röhögtünk.

Csonka András és Mihályfi Balázs neve csábít el, irány a színház.

Még éppen hogy kényelmesen elhelyezkedünk, mikor befut egy polgármester, akit megkértek, hogy meséljen – no nem az időjárásról, avagy a falujáról, hanem Csonka András megkattant egészsésgi állapotáról, ami miatt, mivel a beugrást nem vállalta senki, így mikroporttal oldják meg, hogy legyen hangja a többi színésszel ellentétben.

Apró közjáték, ami a végén derül csak ki, hogy mennyire fontos.

Az események közepén találjuk magunkat, ahol Arnold Crouch (Csonka András) és Gilbert Bodley (Mihályfi Balázs) a saját üzletükben készülnek életük legkáoszosabb napjára…. illetve arra készülni előre nem lehet, mert itt aztán végképp a legfurább helyzetek adódnak. Mr. Bodley mindenképpen feleséget akar csalni, ennek a bunda az ára, ami viszont a pénzügyi konstrukciónak megfelelően már a megvehető kategória. Jön is a cicababa férje és fillérekért meg is veszi a bundát. A férj újra befut, akkor már a titkárnővel, akinek szintén jól áll a bunda.. Ezen csalfa csajok egyetlen dologban biztosak, itt és most le nem  bukhatnak, így ha a tesze-tosza  kedves Crouch lesz  a pasijuk időre-órára, akkor az őket simán kihúzza a slamasztikából.

Befut és zavart okoz a sztoiban a Fregattkapitány és kedves neje, kik a bolondok szerepkörében tündökölnek. Az egyik legfontosabb mellékszereplő a 9-es busz és az új párja az óra, mely mutatója is remek ruhafogasnak használható.

A bundák, a csajok csodásak, a két tulajdonos (Csonka András és Mihályfi Balász) ahogy az események haladnak, egyre inkább kifordulnak a való életből. Már a kanapé mögött bújkálnak, mikor Mr Bodley felesége befut és tovahalad Mr Harry McMichaellel…. ébrednek már a bundaszalonos jómadarak, és megreptetik hamar a feltorlódott feleség-szerető kombinációkat.

Persze a végére megússzák, vagy legalábbis azt hiszik.

Mi nézők abban hiszünk, hogy a mai estére a legjobb előadást választottuk: nevetünk, síruk, újra nevetünk, és emellett a hátsó gondolatainkban Csonka Andrásnak drukkolunk, hogy a betegséggel bevállalt előadás ne fájjon neki olyan nagyon. Profi színész, nem is látszik rajta (csak a mikroport), a játéka fergeteges. Jó ütemben, jó időben csattannak a humorbonbonok.. A helyzetek váratlanok, és az arra adott válaszok is. (bár elég sablonos, hogy minden felmerülő problémára a megoldás az, hogy dobjuk ki az ablakon… aztán vagy elviszi a busz, vagy fennakad az órán, és a portás már erősen idegi alapon telefonálgat.)

A végkifejlet meglepő, vicces és igazán a két főkolompos játéka aranyozza be az estét!

Mindenkinek érdemes megnéznie, aki nagyon vidáman szeretne távozni a második felvonás végén.

Hálás köszönet Csonka Andrásnak, hogy nem lemondta az előadást, hanem szívvel-lélekkel végigjátszotta, a taps duplán szólt ma neki! Jobbulást kíván  mindenki, és azt, hogy ez a ma esti játék gógyítólag hasson rád, és a szíved örömmel töltse fel a tapsunk, amitől a szervezeted legyűri a bacikat/vírusokat, és újra egészségesen várhat vissza a közönséged.

Belvárosi Színház: kényelmes, barátságos, roki barát, kedves a büféstől a jegyszedőkig mindenki.

Venyige Sándor rendezte az előadást, jól tette 😀

Szeretemszínház ez!