III. Richárd – Radnóti Miklós Színház

Andrei Serban várva várt új rendezése.

III. Richárd (szerepében Alföldi Róbert) nemcsak egy élet, hanem két nemesi család életének története, ami korban az angol rózsák háborújának a vége felé történt meg. Shakespeare írása (megjeleníti László Zsolt az este) lehetett volna jobb, vagy kevésbé fájdalmas, de ő ezt így írta meg.

III. Richárd igen fiatalon elhatározza, hogy ő biza gazember lesz, és ehhez tartja is magát egészen a történet végéig, mindig, és minden szituációból csak a saját magára nézve előnyöset látja, minden más nem számít. Nem számít a hazgugság, az álnokság, a gonoszság, a pletykák terjesztése, a körülötte lévő hívek befolyásolása, semmi nem számít, csak az ő céljai kerülejnek előtérbe.

Nem számítanak az emberéletek sem. III. Richárd parancsára úgy gyilkolnak lekötelezett szolgái, mitha jegyet vennének a következő postakocsira.

III. Richárd hízeleg, és mindenhol a jobb arcát mutatja, elhiteti az emberekkel, hogy ő jó, és szerencsések, ha abban a kegyben részesíti őket, hogy a királysághoz segíthetik. Amikor pedig már eléri, akkor nem sok szüksége lesz rájuk.

Meg sem próbál szeretni, azt is csak céljai elérése érdekében játsza meg: Lady Anna (Sodró Eliza) ismeri fel, hogy a féjre sírjától elcsábított asszonyként nem lehet boldog.

Margit hercegnő (László Zsolt) még száműzetése előtt átkát szórja mindazokra, akik férje és fia halálában részt vettek, és később ez az átok vissza is talál.

A nemesek mindig annak nyalnak, akinél többet remélnek, és ígérni III. Richárdnál jobban senki sem tud. Hát az nem kerül semmibe.

Annyi a cselszövés, hogy egy “ártatlan” nagybácsiból a birka nép megvezetett közreműködésével király lesz, de ennek súlyos ára van: üldözési mániája egyre-másra szabadítja meg az addig jó talpnyalóitól.

Egyik legnagyobb ellensége Erzsébet hercegnő (Kováts Adél) , kinek megölte férjét, apját, fiait, testvéreit, és egyszercsak szemet vet lányára, és azt kéri tőle, hogy adjon tanácsot meghódítására. III. Richárd nem látja, hogy az anya gyűlölete lényegesen erősebb, őt nem tudja legyőzni, mert halott szerettei mellette állnak.

A leginkább valóságűen ábrázolt rész III. Richárd királlyá választása: az ellenfelei a Tower-ben, a nép csak hallgat, majd egy két jó szónoklat, és már pitizhetnek is neki, hogy a királyi trónt foglalja el. Kéreti magát mint a fürdős kurva, de nyilván ez már a szerepjátéka: övé lesz a korona és a hatalom.

A nép szeretete hosszútávra az ígéretekkel nem volt megvásárolható, de a gyűlölet már az egész családját kiirtotta.

Hogy mitől lett király III. Richárd? Attól a megosztott, gyűlölködő néptől, amelyiket egy-egy lelkesítő beszéddel pillanatok alatt saját maga mellé tudja állatani.  (hol is ismerős ez… nem ez nem London… hiába dúdolja “én egy finom angol úr” részt az MFL-ből, ő akkor is csak egy gyilkos marad, amit nagyon nehezen ismerne be).

A végső csatára már nem marad megbízható embere, már ő sem bízik senkiben. III. Richárd elbukik, sok hullát hagyva maga után.

Az egész előadás nagyon látványos fény-hangtechnikával fut, sokszor kapcsolódik fel a nézőtéri lámpa, nekünk, hozzánk beszélnek a szereplők.

Különleges, máshoz nem hasonlítható élmény, nem kell hozzá elolvasni mit írt Shakespeare, anélkül is teljesen megérthető.

A hosszú vastaps nemcsak az színészeknek, hanem a rendező-alkotónak Andrei Serbannak is kijárt.

Csodálatos, sokáig nem felejthető, nagyon elgondolkodtató előadás,

Valahogy az érzés nem enged: miért kell a birka népnek a gonosz vezető… hogy mit esznek rajta… persze nagy játékos… ez akár ébresztő is lehetne, jönnek a választások…

Köszönet érte a Radnótai Színháznak, hogy ezt bevállalta, nekünk nagy élmény volt.

 

 

Szólj hozzá!