Üvegfigurák – Radnóti Színház

Az első 10-20 percben egyetlen mondat kavarog a fejemben: “hát ezt nem kapkodtad el”… lassan, nagyon lassan kerülünk be egy hétköznapi amerikai csonka család élettörténetébe.

Tom (Porogi Ádám) , a fiú visszaemlékezésén keresztül ismerhetjük meg anyját (Kováts Adél) és nővérét (Lovas Rozi). Fura hármas élettörténet rajzolódik ki: az anyát elhagyta az apa, vele a családját is, így Tom a pénzkereső, aki kényszerraktáros, egyébként költene, írna. Nem tanul, így nem is dolgozik Laura, a nővére, aki nem egészséges, de ez csupán anyja elméjében nem kerül konkretizálásra.

Anya mindent megtesz, hogy egyensúlyban tartsa a családot, a legkevésbé gyermekei vágyai foglalkoztatják, inkább saját régi vágyait, és azóta szerzett negatív tapasztalatait osztja meg velük.

Laura különleges személyiség, más, mint mindenki a környezetében, lábsérülésén kívül lelkileg meggyötört, kisebbrendűségi érzéssel, és mániákkal… már-már autisztikus jegyeket mutat, akinek a család, a ki nem mozdulás otthonról a biztongság.

De ez nem lehet a megélhetési életcél az anyja szerint, aki mindent megtesz: beíratja a titkárnőképzőbe, melyet napok alatt anyját kikerülve otthagy, majd az új ötletet is próbálja megtorpedózni: ha meló nincs, akkor pénzes férjre van szükség.

Tom kallódik, menekül a szituációkból, első sorban moziba, az álmai világába, no meg a piába, mely már nagyon fiatalon egyetlen támasza.

Sikerül a lehetetlen, és Tom elhozza munkahelyi haverját vacsorára, ami anya élete nagy lehetősége, hogy szerencsétlen társaságkerülő lányát férjhez adja. Mindent megtesz, sőt még azon túl is.

Érkezik is a lovag Jim (Nagy Dániel Viktor), aki nagyon lelkesen veti bele magát a “meglepetésvendég” szerepébe, hozza is a kötelező udvarlást, amikor kettesben maradnak Laurával.

Ő az egyetlen a darabban, aki kimondja, hogy ez a lány mennyire értékes, és nem csak egy kolonc a családja nyakán. Különleges, és nincs hozzá hasonló, és aki ezt a kincset felfedezi, az örökké boldog lesz vele. Jim elgyengül udvarlás közben, de időben észbe kap, és bevallja, az ilyenkor legvállalhatatlanabbat: menyasszonya van, mennie kell, nem hazudik, nem fog visszajönni.

Laura még jobban összetör, összetöri a kapaszkodóként használt üvegfigurákat is, de egy új lány születik, akit lehet szeretni.

Tom követve apja útját elindul, minél messzebbre, közben az alkohol vezérli útját. Írja a verseit és szabadnak érzi magát, főleg az anyjától szabadult, de testvére lélekben az út minden állomásán vele van, hiszen az ő kapcsolatuk is különleges.

Érdekes korrajz, az akkori Amerikáról, ahogy egyedülálló anyaként az önkéntes munka mellett a gyerekeket arra próbálták nevelni, hogy adják fel az álmaikat, és a megélhetés a legfontosabb, a lányoknak pedig vagy önállósulnak, vagy a leggyorsabban férjhez mennek, hogy a jövőjük biztosítva legyen. Aki kicsit is kilóg a sorból, az problémás.

A legfélelmetesebb pedig az anyaszerep: aki mindig mindent jobban tud, jobban lát, és az van amit ő akar, és egyáltalán nem érdekli, hogy nem élhet a saját gyerekei helyett, nekik megvan a saját, akár az anyjukéval kicsit sem kompatibilis életük.

Gondolkodtató, érző előadás.

Rendezte: Valló Péter

Szólj hozzá!