Szélhámos Budapest – Kondor Vilmos

Kondor Vilmos írót akkor szerettem meg, mikor belefullasztotta a zöldséglevesbe a miniszterelnököt… azóta vadászom a könyveit, először a két koronaőr történet jött szembe velem, azóta pedig Gordon Zsigmond történetei.

Ki Gordon Zsigmond? Bűnűgyi újságíró, még a “békeidőkből”, és azok utáni időkből…

A mostani sztrori nem sokkal azután kezdődik, hogy hazatér Amerikából, és itthon kevéssé veszik még komolyan tudását, érdeklődését. A Tabánban nyiffantanak ki egy vicces-vidám zakós fickót, és erre főhősünk ráharap. Nem mintha fontos ember lett volna a néhai, de noteszából kiderül, hogy egy igen érdekes amerikai szélhámos telepedett meg szeretett fővárosunkban, és újságírónkat hajtja a vére, na meg az amerikai tapasztalat, ha ez a fickó itt van, akkor biza ennek nagyon átverés szaga van, ő pedig cikket írna belőle.

Így a legjobb módszerrel nekilát: belépül a szélhámosok közé adatot, információt gyűjteni. Naná, hogy mindent kitálalnak elé… de nem is ez a könyv legfőbb vonzereje, hanem a szereplők, a karakterek.

Tata, aki non-stop lekvár és befőtt gyártásban van, Porges, aki csak azt nem fotózza le, aki aznap nem megy ki az utcára, Piri, a kezdő színésznő, akit mindenki olcsó sarkinak néz, pedig tele van élettel, és még esze is van hozzá….

Aztán a regény csúcsa, mint minden Kondor Vilmos által írt kötetnek az a korszak leírásai, a történetek háttértörténetei, a korai Budapest élete, éjszakai világa, táncosnők, zsugások, rendőrök, bárok, az orfeum, a színházak, a belvárosi kávézók és minden, ami annyira vonzóvá tette már akkor is imádott fővárosunkat.

Igen, a világ legszebb városa, nem tudok olyat, amelyet jobban szeretnék. És tudod mi a poén? Bármikor leforgatható nagyobb balhé nélkül a 100 évvel ezelőtti sztori a mai napig Pesten. (A Budapest Noirt le is forgatták, és milyen klassz film lett belőle!).

Szóval ismét egyik kedvenc íróm regényét helyeztem vissza a könyvespolcra, kerül még a kezembe a többivel együtt!