Vízkereszt, vagy amit akartok – Szegedi Szabadtéri Színpad 2017

Ha nyár, akkor Szeged, ha van Shakespeare, akkor Szeged.

A jegyek eléggé hátul, de jó a szemünk (hittük…)

Illíria uralkodója, Orsino herceg (Görög László) szenved kezdetben látványosan, mert full beleesett az éppen gyászoló Olívia (Pálmai Anna) grófnőbe, akit ez a rajongás meg sem érint.

Tengerparton vagyunk, beúsznak-másznak a képbe a menekültek, kik között egy ikerpár hagyja el egymást. A lányzó Viola (Tenki Dalma), nem most tanulta ki az álcázás mesterségét, helyből beöltözik a tesója képébe, így Cesario-ként kerül bizalmi viszonyba a még mindig hisztérikusan szenvedő Orsino herceghez.

Olívia háza a Lipótmezőn is épülhetett volna, a főbolond Feste (Szikszay Rémusz) és Böföghy Tóbi (Elek Ferenc) rokon csinálják a fesztivált. Ehhez a házhoz tartozik még nemes Mária (Hernádi Judit), ki próbál a pótanyja lenni Olíviának társalkodónő szerepkörben, de csupán fut az események után az első időszakban. A ház mogorva ura Malvolio (Alföldi Róbert), ki próbálkozik a nemesi-úri rend fenntartásával, de ezeket a vidám-bolond népeket kevéssé lehet megfékezni.

Cesario folyamatosan szerelmetes üzeneteket hoz a hercegtől, Olívia folyamatosan a gyászát tartja karban, mígnem cseppet belehabarodik a Cesarionak kinéző Violába. A történet itt már végre felpörög (néha a herceg kínlódása megszakítja a sztorit, de egyre ritkábban), és kiderül, hogy a háznép: Mária, Feste, Tóbi és Fonnyadi (reménytelen szintén bolond udvarló – Zayzon Zsolt) némi sértődés okán megszívatják Malvoliót. Ki át nem lát tervükön, így csapdájukban vergődik, simán elhiszi, hogy Oliviától kapott szerelmes levelet, melyben lévő feltételek teljesítése esetén eljövé a boldogság.

Akad itt egy külön előadás az előadásban, amikoron is Malvolio felolvassa magának a levelet, értelmezi, és próbálja betartani (a többi hóhányó, persze takarásban röhögi körbe). A nempolitizáló Malvolió rém elegánsan rúgja fel ezen okból a kerti törpét, az egész nézőtér értette a nemcélzást, találatot. Ez a monológ annyira kilóg a többi szereplő alakítása közül, hogy végre azt érzem, hogy a diliházban megérkeztünk a valóságba, az igazi gumiszobába, ezért a jelenetért volt igazán érdemes utazni.

Partra vergődik az ikerpár fiú tagja is, Sebastian tényleg van annyira vonzó, hogy Olívia végre igazán beleszeret. Cesarioból újra Viola lesz, és a herceg végre az önsajnálat magasiskolájának kijárása után észreveszi őt.

Mindenki megleli párját, kivéve szerencsétlen, átvert Malvoliót, aki kiosztja ugyan őket, a humor és sértés megkülönböztetésének tudományából, de mégis megalázottan távozik.

A végén a fináléban mindenki örül, táncol, felszabadul, indul a tengerparti buli.

Béres Attila rendezésében voltak hosszú, unalmasan elnyújtott részek (herceg szenved, Olívia már egész zenekarral gyászol…), de a többi részében pörgött az előadás.

Tóbi, Elek Ferenc vezette bolond háznép: Bodrogi Gyula, Hernádi Judit, Zayzon Zsolt, Szikszai Rémusz voltak a hangulatfelelősk, Olívia csavargatta az udvarlók szívét jó érzékkel: Pálmai Anna, Cesario (Viola) szerepében Tenki Dalma nemcsak játszott, de csodásan énekelt is. A darabban abszolút főszerepet pedig Malvolió hozta Alföldi Róbert személyében.  A két zenekar arányosan, az előadás történetének megfelelően váltakozva zenélt, énekelt, és teremtett egy igazi buli hangulatot.

Szegedre az ilyen estékért érdemes elutazni nyáron.

Szólj hozzá!