Ádám Almái – Radnóti Színház

Adam (Pál András) a neonáci börtöntöltelék 3 hónpanyi közmunkára ítéltetik, melyet Iván (László Zsolt) tiszteletes mellett kell letöltenie. Átnevelő tábor lenne ez a megtévedteknek, de ez ettől sokkal, de sokkal több. Itt él Khalid (Rusznák András) főállású benzinkútrabó, Gunnar (Schneider Zoltán) exteniszező, gyakorló alkoholista, és velük él még Christopher, Iván fia, aki születése óta sérült, plusz egy lelkiismeretként működő öregasszony, ki mindig a bibliát a Jób könyvénél csapja fel. A társasághoz tartozik még a vén Paul (Bálint András), ki náci börtönt megjár veterán, na nem áldozatként, női rabok felügyelőjeként szedte magába egy életre a lelkiismeretfurdalást.
Adam érkezésekor kicsit sem szeretne megváltozni, de feladatot vállalnia kell, így némi rábeszélés után a cél: 3 hónap múlva almáspitét sütni… Ebből a harci helyzetből csak konfliktusok, fekete humor és egyre több múltbéli esemény kerül elő. Adam szobájában Hitler képe a falon, valahogy ebben a hívő közegben nem bír megmaradni. Iván hisz Istenben, a többiek Adam kivételével pedig benne.
Iván az életét tette rá, hogy hozott múltja ellenére ő Istent szolgálja, és ez a hite még halálos betegségén is átsegíti. Hisz mindenben ami jó, és a rosszat, gonoszat nem képes meglátni, ez a képessége nem fejlődött ki, avagy régen visszafejlődött.
Adam almáspite projektjének azért vannak akadályai, az Isten próbatétel (mégsem az ördög?) elé állítja: jönnek a varjak, elromlik a sütő, férges lesz az alma… és ami marad, az is eltűnik… de nem végleg, mert az enyveskezű Gunnarnál azért marad még.

Rengeteg esemény zsúfolódik bele a 2,5 órába (szünet nincs, nem is szeretnénk elhagyni a történet szálait egy percre sem), érkezik még Sarah (Radnai Csilla), aki állapotos, bár azt már ő sem tudja kitől, ebben erősen akadályozza alkohollal bőven átitatott elméje, időnként ellátja a lakókat orvosilag a közeli kórházban a Dr Kolbert (Gazsó György) – ki az előadás végére elveszíti a hitét a gyógyításban, hiszen máshol a halálos betegek meghalnak záros határidőn belül, itt pedig simán túlélnek mindent.

Iván hite megrendíthetetlen, ő olyan dolgokat is meglát az emberekben, mit még saját maguk sem.

Szikszai Rémusz annyi humort, drámát, eseményt tett egymás mögé, remek dinamikával, hogy nincs egyetlen másodperc, ahol unatkoznánk, sorozatosan jönnek a megdöbbenések (mikor egyszercsak befut egy kazal náci, kik öldököni érkeztek).

Iván csak akkor rogy meg, amikor Adam sorozatosan szembesíti a valós életével, ami addig számára nem is létezett. De ebből is van kiút, van felállás.
Adam az előadás végére megérti, hogy vállalnia kell a felelősséget, még azért az apróságért is, hogy pitét süssön.

Rendkívül hangsúlyossá válik a végére Iván fiának betegsége, annak elfogadása, a másság tolerálása. Nevetünk, sírunk, nevetünk váltakozva folyamatosan, a döbbenet, és meglepetések sora visz a végkifejlethez. Még ezen is csavartak egy hatalmasat, amikor felbukkannak a Baltazár Színház tagjai és bekapcsolódnak a történetbe…

Az előadás vége szűnni nem akaró vastaps, patakzó könnyeinkkel, miközben ennél szélesebben már nem lehet mosolyogni!

Tökéletes este, még többször is látni kell! Muszáj!

Szólj hozzá!