Budapest Noir – Aréna VIP

Sosem voltam még VIP moziban, 1x ki kellett próbálni! 🙂
Ebéd nélkül sétáltunk a kezdés előtt fél órával a bejárathoz, és nem csalódtunk: leves, szendvicsek, saláták, fasírt, édesség, hagyományos mozi üdítők és az elmaradhatatlan popcorn. Igen jóllakottan ültünk….???? mit ültünk… hevertünk be a székünkbe…
Túl a szokásos reklámokon végre meglátom a főcímet és veszek egy mély levegőt. Kondor Vilmos összes könyvét olvastam, imádom a stílusát, azon korszakokat, ahová elvisz a történeteivel. A sztorik egytől egyig olyan korokban játszódnak, melyek a szüleim-nagyszüleim élménybeszámolóiból képzeletemben már megelevenedtek, a könyvekkel újabb események adódtak hozzá, és most jöhet a nagy leleplezés: vajon a fejemben lévő képek mennyire hasonlítanak a harmincas évek Budapestjére?
Gömbös Gyula koporsója úszik be a moziba, és a sötét hangulat, az izgatott várakozás a temetésre el is tereli a figyelmem az első pillanatokban. Majd jönnek a budapesti képek, a kockakövek (amióta jogosítványom van, ezen kizárólag gyalog szeretek járni, és csak lapos talpú cipellőben), amiket imádok.
Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró történetébe csöppenünk, ki jobban ismeri Budapest valódi arcát, mint az ott régi őslakók, hiába élt évekig korábban Amerikában, ez az ő igazi terepe.
Nem igazán bűnügy következtében halálozott el a nagyvezér, de azért legyártja a nekrológot.
Lelkében magányos, de nyitva a szíve és mindenkihez van egy kedves szava, amivel (olaj-olaj-olaj!) bejut olyan körökbe, helyekre, jut olyan információkhoz, melyek után más újságok tudósítói csak Zsigmond után kerülhentek képbe. Persze az odacsúsztatott aprók, a férfiúi bája is sokszor nyújt lehetőséget számára, hogy újabb és újabb információkal gazdagodjon. Gordon Zsigmondként Kolovratnik Krisztián a tökéletes újságíró. Középkorú, borostás, humoros, és nagyon vonzó férfi. Hamar megérkezik szerelme Berlinből (menekülnie kell már Hitler országából, amikor a már akkor működő munkatáborokból fotóriporterként cikket szeretne megjelentetni), ő Krisztina (Tenki Réka remek alakításában). A sors ismét lehetőséget hoz el párunknak, amikor a Gömbös temetés miatt nincs elérhető fotós, egy gyilkosság helyszínén.
Az ott talált megölt lányt mindenki “csak egy ócska kurva”, “ha nincs feldarabolva, ebből nem lesz címlap” mondatokkal intézi el. Kivéve Gordont, akinek bűzlik ez a sztori, mert nem sokkal előtte találkozott vele a kedvenc Abbázia kávéházban. (Ó, azok a békebeli… már amit akkor békebelinek hívtunk…mennyire voltak békések… egy jelenetben már a kisnácik alig akarnak távozni, mert éppen zsidó énekes szórakoztatja a publikomot)
Gordon nyomozni kezd, és egyre inkább biztos benne, hogy nem csak véletlenül halt meg a lány, akinek még a nevét sem tudja. Jár a rendőrségen, ahol egy perc alatt lebukik a rendőrkapitány a hazugságával, jár a boncmesternél (aki még a hullák felett is jóízűen falatozik), ahonnan eltűnik a holttest, jár a flancos boxklubban, ahova ő is kerülhetett volna, ha nem hagyja abba még korábban a bunyót, bekerül a felső körök világába. Nagy segítségére van információkkal a szerkesztőségben a társasági rovat vezetője (Mucsi Zoltán játsza), és elindul a lány útján az első futtató stricin keresztül, a kommunista pornófotóson át a főmadámig (Dobó Kata). A mellékszerepeket alakító színészek olyan apró kis pár mondatos történetekbe is nagyot “ütnek”, mint pl. a trafikos, aki a film elején teljesen hétköznapi életet él, a film végén viszont csomagol, mert “nem elég, hogy öreg, félkarú, de újabban már zsidó is vagyok, sok ez a jóból”… Gordon Zsigmond szerint itt az nem történhet meg, mint a náci Németországban, hát Budapesten vagyunk! Pedig ha akkor tudná…
A lány nyomában többször elverik, hiszen magas körök érdekeit sérti, de nem adja fel, és Krisztinával, ki már ismét teljesenen beleszeret együtt jönnek rá, erre a gyászosan szomorú történetre. Rájön Zsigmond, hogy a megölt lány kisbabát várt, és menekült volna Amerikába a Rabbi fiával, de ezt a családja nem engedte. Annyira féltek már zsidó származásuk miatt, hogy az apa végzetes döntést hozott. Még felesége sem tudta, hogy ki mozgatja a szálakat. Az apa szerepében Kulka János, a lánya miatt a téboly határán lévő anya Kováts Adél. A halál fedolgozhatatlan, és értelmetlen minden helyzetben. Ebben a filmben a körülményeket a már akkor is náci politika és az attól való félelelem határozza meg, és kergeti főhősünket egyre mélyebb mocskába a történelemnek. Családi drámával zárul a meghalt lány története, Gordon Zsigmond megfejti a lehetetlent, egy család legmélyebb, és legszörnyűbb titkához jut hozzá.
Mindeközben szerelme Krisztina is érvényesülni szeretne, és tisztán látja, hogy Budapest is Berlin útján halad a totális náci ország felé, így egyetlen helyként, ahol még képei nyilvánosan szerepelhetnek: Londonba utazik. A búcsú jelenet a pályaudvaron nem könnyű, de benne van az a remény, hogy talán nem tart majd olyan nagyon sokáig a kényszerű távollét.
A háború előtti évek, a mostanában oly gyakran emlegetett “boldog békeidők” a legkevésbé sem voltak boldogok sem az alsóosztálynak, sem a felsőbb körökben, a nácik térnyerése, a sógor-koma ismeretségek, az üzletek-befektetések mind-mind a politika-pénz-ismertség nyomvonalán haladtak. Most mondjam: mintha mi sem történt volna???
2017-ben ugyanúgy a politikai és üzleti kapcsolatok kéz a kézben járnak, a rasszizmus, és a gyűlölet újra elszabadult, most éppen nem a zsidók, most a migránsok vannak porondon, de végül is mindegy minek nevezzük. Aki nem áll be a sorba, az ellenség lesz. Háború előtti hangulat, egy nagyhatalmú, az embereket megvezető diktátorral.
Gárdos Éva filmje 1936-ban játszódik, de 2017-ben is ugyanígy történne. Diktátor van, idegengyűlölet van, korrupció van, politikai hatalomféltés van, elnyomott, szegény emberek tömege van, folyamatos hazugságok, ideológiák vannak.
1939-ben kitört a második világháború… 2017-et írunk… most van-e esély még megúszni?

Szólj hozzá!