Aurora borealis – Az északi fény

Ritka pillanat, anyuval kettesben mozizunk.

Érkezéskor ketten vagyunk sokáig, nevetünk is rajta, hogy privát mozi lesz. Aztán jönnek a többiek, teltház nincs, de kb huszan futunk neki a reklámok zajának.

Lassan indul a film, ahogy az egész történet szépen lassú folyamban zajlik, sok év eseményeit meséli el. Az első gondolat, ami magával ragad, hogy Törőcsik Marit láthatom egy nemrég forgatott filmen. A művésznő régóta kórházban, intenzíven, és most újra él, él a filmen, ahol örökké élni fog, mert ő az igazi túlélő: minden betegséget legyőz, és újra és újra visszatér, hogy imádott közönségét elvarázsolja. Igen, elvarázsol. Nem rohant, nem kapkodott, csak mesélt, és még a szemei is csak meséltek. Réges-régi történetet egy fiatal szerelemről, mely a filmben is megjelenik Törőcsik Franciska (fiatal Mária) és Wunderlich Jószef (Ákos) szerelmével. Olyan szép, és őszinte képek követik egymást, hogy én is ott vagyok, abban a korban, abban a történetben, és én is menekülök árkon-bokron, határon át… Sírok, sírok nagyon, mikor Ákos a határon már nem juthat át.. Közben egy másik család története is zajlik, ahol Mária a valós időben már nagymama, és lánya Olga (Tóth Ildikó) szorongásai, bizonytalanságai közé repülünk. Talpraesett fia és messze élő szerelme, fiának édesapja nem hagyományos családként élnek, csak később derül ki, hogy Olga saját félelmei miatt.
Egy Oroszországból érkező levél lendíti ki a családot a megszokott életéből, hiszen az idős Mária a levél olvastán rosszul lesz, és kórházba kerül, míg ő ott lábadozik (valósággal megegyező akaraterővel!), addig lánya, Olga a múltat, a saját és édesanyja múltját kutatja.
Elénk tárul az 50-es évek kemény magyar és osztrák világa, az oroszok háború utáni státusza, és annak következményei a legyőzött népekre, ahol emberi sorsokat alakítanak a kegyetlen tetteik.
Járunk Bécsben jelenidőben, járunk az ötvenes években, járunk kolostorban, járunk bérházban, kisbabák születnek, szerelmek születnek. Életek változnak egyetlen pillanat alatt teljesen másképp, egy gyors döntés hatására. A döntés Mária kezében van, és ígéretét a saját életénél is előrébb tartja. Öreg korára már nagyon nehéz erről az időszakról beszélnie, főleg a lányának, aki Mária döntése értelmében nem tudhatja meg az igazságot, pedig az adná meg a saját életének alapjait, a honnan jövök, hova tartok kérdésben bizonytalan Olga életét csak a múltja ismeretében tudja egyenesbe hozni.
Majd Mária hatalmas erőt vesz magán, és már nem baj, hogy folyamatosan a szemünk törölgetjük: pörögnek a képek, a szerelmek, szülések, kolostor, gyerekek, orosz parancsnokok, váratlan cserék, és váratlan találkozások. Mert vannak még jó emberek. Olga apja is az, ki már megszületése után érkezik az egyedülálló Mária mellé, de tisztességesen felneveli őt, és támogatja mindenben.
Mária lelke viszont nem nyugodhat. Meg kell találnia igazi, feláldozott gyermekét. Ő már nem tud tenni érte, de a múlt ismeretében Olga, és hozzá visszatalált férje megkeresik Oroszországban az elveszett lányt.
Mária élete végére a múlt már nem nyomasztó, minden kimondatott, mindent elmondott, amit már a család visz tovább. Unokája szeretete, támogatása kell még ahhoz, hogy életének utolsó óráiban megtudja: gyermekei révbe értek, saját és fogadott lánya is megtalálta a boldogságot a saját életében, így Mária útja végére ért.

Nehéz elindulni, nehéz felállni, nehéz újra beszélgetni. A parkolóig nem is sikerül, hiszen az én anyukám is végigélte, ugyan gyerekként, de végigélte az ötvenes évek erejét, és csupán nagymamám és nagypapám talpaesettségének köszönhetően volt mindig meleg étel és szeretetteljes családi légkör otthon, mert azon időszak (rákosi kor) környezetében felnőni, nem volt egy leányálom.

Beszélgetünk a kocsiban anyuval, és mesél, mesél az akkori életről, később 56-ról, az itthon maradásról… de az már családi történet, és nem a mozi. Hazaérve netfüggően kinyitom a laptopot, és az első hír: Törőcsik  Mari jobban van, ugyan a kórházban, de már nem az intenzíven. A filmből már tudom az orvos véleményét erről: “neki sikerült megnyalnia az orrát”

Szeretemfilm.

Szólj hozzá!