Csoportterápia – Veres1 Színház

Fél óra, és nem kell beautózni Bp-re, van parkolóhely. Ilyen Veresegyházán, ha színházba mész. Ne számíts falusi, amatőr színjátszókörre, ez valódi, igazi, és profi társaság.

Nemcsak kikapcsolódás, nevetés, sok humor, de még mondanivaló is van ebben az előadásban! (így együtt, ebben a kombinációban érdemes lazítani szerintem)

Ezt az előadást az eredeti madách-os verzióban pár éve már láttam, és akkor is megfogott, így nem volt kérdés, hogy látnom kell most is.

A történetben hatan érkeznek a 6-os terembe, ahol hiába várják az agyturkászt, némiképp maguk maradnak a pszichés problémáikkal. Elsőként Jetti (Molnár Gyöngyi) meri bevállalni, hogy milyen lelki gyötrelmei vannak, majd Trixi (Balázs Andrea) hazudja végig az első felvonást. Jön Lajos (Mészáros Árpád Zsolt – MÁZS) magánszáma, a hipochonder doki szerepében, aki némiképp menekülőre fogja, de végül visszatér. Sziszi (Dósa Mátyás), a balettáncos a saját identitását már rég fellelte, már csak a környezetét kellene erről tájékoztatnia, nem kis lelki nyűg ez neki. Anonymus (Pál Tamás), később Ervin-Iván némi amnéziával küzd, ettől még persze tök szerethető fazon. A porondmester viszont Natasa (Zorgel Enikő), aki az unatkozó háziasszony szerepében visz minket az egész előadás végéig, ahol jön a csavar és a fordulat (nem, nincs spoiler, nézd meg!).

Hangosan röhögünk a szereplők problémáin, amik nyilván eltúlzottak, de mindegyik alaptípusból ismerek egyet-egyet (sőt, van amelyikből sokkal többet is). Sokszor már fáj a hasam (enni kellett volna előtte, de legalább szünetben), annyira nevetek, és nem csak én, körülöttem mindenki kapaszkodik, hogy ne essen a szék alá vihogás közben.

A zene, a dalszövegek, és a játék fergeteges, a kiszólások és beszólások egy percre sem maradnak el. A legmélyebb lelki sebekre is van gyógyír, de leginkább az első lépésként meghozott bátor kiállás: elismerni, hogy baj van, nem is kicsi. A feldolgozásban pedig mi más segíthetne: mint a barátok, a szakember és a sok-sok nevetés.

A szereplők élete pályára áll, legalábbis búcsúzáskor elindul, persze menet közben annyi a geg és szájkarate bajnokság, hogy időnként még a szereplők is nézőként nevetnek egymáson.
Végre egy olyan előadás, ahol nemcsak a szerep szerinti szöveg van a helyén, jó ritmusban, tényleg játékosan, de a zene és a tánc, a dalszövegek sem zavarják a színészeket, mindenki tud mindent, és levegőt is kapnak közben, nem fulladnak meg két perc táncos-zenés rész alatt. (MÁZS miatt aggódtam, őt láttam már levegőért kapkodni, de mázli: ma jó kondiban volt, a többiekkel együtt).

Balázs Andrea és Mészáros Árpád Zsolt neve csábított be a színházba, de a többiek is megérdemelték az óriási tapsot.

Tasnádi Csaba rendezte színpadra Bolba Tamás – Szente Vajk – Galambos Attila alkotását.

Családias, hangulatos kis színház lett ez Veresen, ahol az sem volt életidegen, sőt, ahogy a színház igazgatója – Venyige Sándor – kifelé a kapuban állva kívánt minden nézőnek személyesen jó éjszakát, és köszönte meg, hogy eljöttünk máris a szívembe zártam. (Már korábban a színpadról is, ma pedig ismét, nemcsak őt, az egész csapatot.) Szívem csücske színház továbbra is, csak még legyen jó sokáig . (Csonka András is ma a nézők között nevetett, jó volt újra látni, ha most éppen nem is a színpadon.)

Patika – Örkény Színház

Ladány lesz ma az a vidéki település, aminek a kocsmájába érkezünk az előadás elején. Bál készül, na nem a pesti értelemben, csak úgy vidékiesen. A helyi vagány csávók gyülekezete (Epres Attila, Róbert Gábor, Mertz Tibor és Znamenák István, na meg a tanító: Felhőfi-Kis László) kevésbé érdeklődik a báli szezon után, így masszív kártyaparti zajlik a postamester (Mertz Tibor) vezetésével, amihez gyorsan csatlakozik a frissen érkezett patikus (a nagyszerű Znamenák István) is. Hozta az asszonyt (Tenki Réka) és a segédjét (Novkov Máté) is a “bálba”, de ez mondjuk senkit sem érdekelt.
A segédek sorsa itt futószalagon ismétlődik: rövid idő múlva irány Pest, a saját patika reményében, mindegyiküknek teli a hócipellője ezzel a vidéki hangulattal.
A postamester felesége (ma este a csodás Für Anikó ugrott be Kerekes Éva helyére) is mulatni érkezik, ő bele is lendül, de ezt nemcsak a férje, a többiek sem nézik jó szemmel. Az első buli végére a feleségeket a kártyafüggő erősen ittas brigád hazatessékeli, és folytatják a tivornyát, ahogy elkezdték.
Nem mellesleg és többször is visszatérő momentum, hogy ebben a közegben mennyit is érnek a nők, hogy mennyire kiszolgáltatottak ott az “istenhátamögött”, simán eszközök és csupán a férjeiknek kell engedelmeskedni, aki még lejjebb is van rangban, annak meg bárkinek szót kell fogadni, még a legtaplóbbaknak is.
A zenét a “fekete-cigány” banda szolgáltatja Kovács Márton vezetésével, amelynek alaptagja Árpi (Némedi Árpád), aki nem csak zenészként, de szereplőként is fontos az előadásban, ő az, aki simán szökteti a postamester feleségét, na csak az állomásig, ahol az asszony rácsatlakozik két Pestre tartó reménytelibb pasasra.
A második felvonásra bejutunk a patikába, ahol éppen éjszaka van, és a patikusné kissé hisztérikusan némi fájdalomcsillapítót keres, de persze nem talál, így felkelti a segédet, aki nemcsak megkereseni segít, de szerelmet is vall gyorsan, ha már az éjszaka közepén kettesben maradtak. Egészen addig megy ez a love story a maga útján, míg a drága patikus férj (aki az otthon unatkozó neje névnapját ünnepli a haverjaival) be nem fut, és fel nem leli a hűtlen párocskát). Ott valami elszakad az öregben, a jóindulatát már hátra hagyja a humorával együtt, és innentől a patikusné még inkább a terrorban tartott (asszonynak otthon-verve a helye) szerepbe kényszerül.
A segéd körül forognak tovább már a harmadik felvonásban az események, aki cseppet szívatva van a falu bikái által, de magára talál és rátalál az érzelem is Kati, a cseléd személyében (ő az, aki a krimót is takarítja, és játékszere az egész falu férfi lakosságának, már amennyire ezeket az egyedeket valódi férfinak tekinthetjük… a szememben a nézőtérről a senki kategóriák, akik ennyire tiszteletlenül bánnak a nőkkel…).
A sorsát persze a segéd Balog Kálmán sem kerülehti el, ő is inkább dobbant Pestre és búcsúzni indul a kocsmába, ahol pont az a jelenet játszódik le, mint a daraba elején, a lőtéri kutyát nem érdekli, hogy  elmegy, már megérkezett az utódja, simán pótolható. Csak a patikusné és Kati (Zsigmond Emőke) keseredik el, de nem fog az sokáig tartani.
Mohácsi János rendezte, a zenekart Kovács Márton irányította és nagyszerű estét szereztek az összes nézőnek a színészi gárdával együtt. Ami még szokatlan, az a hosszúsága, mert fél 11 előtt nincs vége a 3 felvonásnak, de nem unalmas egy percig sem.

Kasimir és Karoline – Centrál Színház

A gazdasági válság idejébe csöppenünk, valószínűtlenül üres és mégis zseniálisan mozgalmas színpadképpel. A plafon karácsonyfadíszektől csillog, a padlón fényfűzérek sokasodnak, lenyűgöző a látvány, pont úgy, mint az akkori népnek a zeppelin érkezése.
München, Oktoberfest és annak tipikus figurái elevenednek meg a színpadon. Kasimirt (Stohl András) éppen kirúgják sofőri állásából, Karoline (Bata Éva) viszont kevésbé veszi ezt komolyan, pont ugyanúgy vágyik lazulni, fagyizni, hullámvasútazni, mintha mi sem történt volna. Kasimir követelné (!) az együttérzést, de kedvese ehhez még nem elég érett, őt elragadja a forgatag. Összefut Schürtzingerrel (Varjú Kálmán), aki sanszosan jobban illene hozzá, de még csak ismerkedési fázisban vannak. Ettől még Kasimirban feléled a féltékenység, amit Karoline megint nem érzékel a kellő súllyal. Így egyre távolodnak egymástól, míg az események visszafordíthatatlanná vadulnak. Karoline belefut a gazdag és befolyásos Rauch (Papp János) csapdájába: ugyan öreg, de gazdag, így egy jobb élet lehetőségét lebegteti meg előtte. Meg is szédíti a sértődött lányt, aki simán hiszi, hogy előrébb juthat az életben a “pótpapa” ágyából (nem, ez nem a klasszik vajna sztori, itt nincs happyend). Speer (Cserna Antal) és Rauch kettőse, a két nyálcsorgató vén kéjenc külön humorforrása az előadásnak.
Schürtzinger hamar rájön, hogyha félrehajítja az erkölcseit, akkor simább az útja előre, nem is sokat tépelődik ilyen kérdéseken.
Borbás Gabi, az énekesnő szerepében pont azt az élményt hozza, mint a Chicago-ban a konferancié, egyszerűen elválasztja és továbbgörgeti az eseményeket, és olyan 30-as évekbeli hangulatot ad, ami rendkívül látványossá, és hangulatossá teszi az egész történetet. A dalok kiválasztásának sorrendjében egyre lejjebb csúszunk, pont, ahogy a történet szereplői is haladnak az este folyamán a mélységekbe.
Szemes Franz (Szabó Simon) feledhetetlen a tahó szerepében, aki egyszerre jóhaver és nőverő, nagypofájú alvilági figura. Erna (Pálfi Kata) az elnyomott, terrorban tartott nőtípus, aki a végsőkig kitart, pedig már régen ott kellett volna hagynia ezt a tenyeres-talpas állatot.
Kasimir hozzájuk csúszik, hiába próbál töbször is visszaemelkedni az este során a normális világba, az már számára, de szinte senki számára nem létezik. Amikor már úgy tűnik, hogy nincs lejjebb, akkor is van, a drámai vonal csúszik tovább, és a béka segge alól felhangzanak még a csipkés kombiné örökbecsű sorai nem is akárhogyan! (nézd meg, ha nem tudod elképzelni, úgysem lehet, ott és akkor nagyon a helyén van!)
Az előadás elejétől a végéig kísérve a szereplőinket egy sincs, akinek az élete boldogabbá válna, sőt… nincs megoldás, nincs feloldozás, csak a lecsúszás. Szívet facsaró a végső jelenetsor, nincs boldogság, nincs kiemelkedési lehetőség ebből a süllyesztőből.
Alföldi Róbert rendezte, tele érzésekkel, látvánnyal (Kálmán Eszter tehetsége a színpadon!), és Borbás Gabira alakított zenével. Stohl András, Bata Éva kettőse két teljesen különböző, mégis elsőre összeillő, majd mérföldekre távolodó párjának szívszorító története sokszornézős előadás lett.

Bérgyilkos a barátom – Thália Színház

Gondoltam idén megkeresem minden előadásban a pozitívumot. Én ma tutira kerestem. Próbálom összelapátolni, hogy mi volt ma este a jó az előadásban azon kívül, hogy a két felvonás szünettel együtt két óra alatt véget ért.
Pignon (Nagy Viktor) a lúzer, elhagyott férj éppen látványosan öngyilkosságra készül, persze kevésbé komolyan, csak úgy segélykiáltásként asszonya (még… papíron) felé (Gubás Gabi). Mindezt egy szállodai szobában vezetné fel, ami tök alkalmatlan erre. Nem mintha Pignon alkalmas lenne hullának… A másik szobában Ralph (Tamási Zoltán), a bérgyilkos készül a pont akkor a szoba ablakból jól látható bíróságra érkező tanut kinyírni. Első körben Émile (Mózes András) londíner húzza az idegeinket és a történetet hosszú ideig, majd végre bekövetkezik a sztori első ébren tartó része: Ralph átmegy a szomszédos hotelszobába “segíteni” Pignonhoz, és innen akár el is szabadulhatna a humoros történet. Időnként befut Giselle (Banovits Vivianne) a szobalány takarítani és hisztériázni, a londíner levakarhatatlan, Pignon meg végre kiböki, hogy miért is készült halni. Naná, hogy a feleségét akarta így visszaszerezni (marha nagy ötlet…), aki lelépett dögunalom életéből az agyturkászával (Szabó Győző). Elő is kerül a hódító doki, aki a nyugiszurit Pignon helyett Ralph-nak adja, így az cseppet kómássá és viszonylag komikussá válik. Az első felvonás végére a sokadik könyörgő hívás után végre megérkezik a feleség is, majd függöny, és némi tanakodás, hogy ásítozunk-e itt tovább, vagy körbenézünk a városban, van-e még valahol tüntetés… Maradunk, hátha a második részben feltámad a bérgyilkos, és megbeszéljük, hogy milyen sorrendben kéne likvidálni a szereplőket. Én konkrétan a rendezővel kezdeném, aki úgy érezte, hogy ez az előadás kész van, és be lehet rá engendi a közönséget. Többen nem így érezték, mert szinte minden második sorban a teltházból a második felvonásra 2-4 üres szék maradt. Mi bátran nekifutottunk, hátha. Szóval visszatért a doki, és beadta a nyugiszuri ellenszerét, amitől erősen izgága rángatózásba kezdett bérgyilkosunk, ami tanu lelövésére továbbra is alkalmatalnná tette. Pignon folyamatos rinyálása következtében az asszonyt időnként rázta a röhögés, ettől megjött újra a kedve a férjéhez, majd tök logikátlanul távozott a friss dokijával. A két szoba közötti idegbeteg rohangálás közben azért a rendőri készültségből is jutott a hotelbe egy félkegyelmű zsaru (Hajmási Dávid), akire nemhogy fegyvert, de egy játékkardot se bíznék, persze a szekrényben végezte be sorsát. Még mindig nem öltek meg senkit, pedig már alig volt a végéig idő. Pignon végre kigurult a színről, majd váratlanul a fellélegző és végre munkához látó Ralph (közben még kapott egy újabb ellennyugi-bogyót) szobájába a legrosszabbkor toppan, és végre rájön, hogy az öreg készül kinyírni a vád egyetlen koronatanuját. Komédiánk végső poénjaként persze annyira tökös legény, hogy a már lelkironcs haverját teszi harcképtelenné, és készül vele bánatában a sittre.

Volt humor, tuti, mögöttem kétfelől is a visítva nevetést vezették fel, leginkább a részeg káromkodás, és a rángatózva ugrálás volt vicces.
Halványan látszott, hogy a Pignont alakító Nagy Viktor a színész mesterséget tanulta, és próbálkozik is veszettül, de ebben a vidámkodásban csak szenvedett. A feleségét alakító Gubás Gabi leginkább a hisztizve visongásban járt az élen, ez volt az a pont, ahol a második felvonás elején éreztem, hogy ha nem is tüntetésre kéne menni a hidegben, de egy hosszabb városi séta is jobb lenne. A Ralph-ot alakító Tamási Zoltán nyugodtan nyugdíjba mehet, eljátszotta, ha ez volt élete szerepe. Az ügyeletes hülye volt rászámolva, és nem tudtunk nevetni. (a “hogy a francba kerültem ide?” klassziszus kérdésre kerestem egész este a választ). Szabó Győző olyan színtelen (pedig csiri-csári jelmezt kapott) alakítást hozott, hogy mellettem nemcsak a szomszéd néző, hanem a döbbenetem is ott ült.

Igen, a legjobb az elődásban a vége volt, a tapsrend közepén már simán ki lehetett jutni, a szerencsések a szélére vettek jegyet és futva menekültek.

Még egy klasszikus mondat hangzott el az este “ó borzalom anyja ne hagyj el”

Vida Péter rendezgette… receptre írandó altató helyett…

Tökéletlenek – Centrál Színház

Claire (Pokorny Lia) minden reggel úgy ébred, hogy gőze sincs ki ő valójában, és eddig mi történt vele. Nem kattant, “csupán” amnéziás. Menetrend szerint érkezik Richard (Schmied Zoltán) a férje, hogy elsorolja neki mindig ugyanazt. Kenny (Rada Bálint) a fia kicsit sem hétköznapi: utál mindent, és masszív drogos. Egyik reggel a szokásos műsor után előkerül egy sánta rossszarcú fickó (Rudolf Péter), aki nem elég, hogy beszédhibás, még nagy meggyőző erővel is rendelkezik, így Claire elhiszi, hogy vele kell menekülnie a férje elől. Gertie (Nagy-Kálózy Eszter) házába rohannak, aki Claire anyja, de a hideg rázza a sántától. Első körben Claire tesójának hazudja magát, de nemsokára kiderül, hogy az ex börtöntöltelék férj, aki nemrég “szabadult” – oké, szökött – és éppen Kanadába tart új nőjével – Heidivel (Botos Éva), aki elsőre rendőrnek néz ki, csak később vallja be, hogy ő biza a mosogató szakember a sitten. Milet (Vári-Kovács Péter) csupán azért keveredik bábjával együtt a sztoriba, mert hozzá volt bilincselve a szökevény haverja, akiről ezen a ponton már tudjuk, hogy ő Philip. Menet közben beéri őket Richard és Kenny, még Heidi sem tudja őket feltartani. A mama sem százas, sőt, ő egy agyvérzés miatt afáziás, így a beszéd erős kihívás, egy-egy szót is alig lehet érteni abból, amit mondani próbál, márpedig próbál ő folyamatosan. Claire régi gyerekkori emlékei a szülői házban kezdenek bekúszni az elméjébe, így tisztul a kép, hogy végül is ki-kicsoda valójában.
A történet végére persze mindenki megleli a hozzá tartozó bolondot, és mi is szabadulunk laza 2 órácska után.
Igen, szabadulunk, mert a fekete komédiából baromira hiányzott a komédia. Viszont a szereposztás tökéletes, így elronthatatlan lett az előadás, hiszen Pokorny Lia – Rudolf Péter – Schmied Zoltán – Rada Bálint hibátlanok, minden szereplő tökéletesen azonos a saját tökéletlenségével.
Szikszai Rémusz rendezte, ötletes díszletekkel, időnként bealvósra, de aztán felpörögnek az események a legvégére. Ha mások probémái viccesek, akkor nevetni is fogsz, de egy beszédhibás, vagy amnéziás szereplő önmagában még nem nevetséges, és nem humoros. Legalábbis nekem. Még kap egy esélyt a darab úgy 3 hét múlva újranézősen, hátha találok benne humorforrást, ha nem, az sem gáz, mert szeretemszínészek játszanak jól és jót a szeretemszínházban.

UPDATE: másodszor nézősen kamasszal: Csipi-csupi a legjobb szereplő (Milet bábja), az egyetlen legőszintébb lakója ennek a diliháznak. Az előadás már pörgősebb, és a humor része is előkerült, kellett néhány este a bemutató óta. Szerintem megyünk még 😀

10 – Radnóti Színház

A 10 parancsolat adja a kerettörténetet ehhez az előadáshoz. A színpad szélén a két zenész élőben, és időnként Sodró Eliza és Lovas Rozi a színpadon zenélnek. Minden jelenetet egyházi újragondolt zene választ el, mindig feldobja egy előadás hangulatát, ha élőben ott énekelnek a színészek és játszanak a zenészek.
Ebben a darabban a Radnóti Színház krémje fent van a színpadon, és nem okoznak csalódást.
A Remény lakótelepről indul mind a 10 szereplő története, de az események nem időrendben követik egymást, hanem krimi szerűen a szereplők saját életén át válik egyre tisztábbá és ugyanakkor bonyolultabbá a sztori.
Elsőként Vilmányi Benett formálja meg a kisegítő suliba beadott fiatal srácot, aki egy autószerelő műhelyben segédként megismerkedik egy fura már büntetett előéletű, de nagy csajozós (László Zsolt) kollégával, aki ráveszi, hogy próbálja ki a játékgépezést. Meggyőzhető a nagy mamlasz, mert anyukája 10 év után előkerülve beköltözik hozzá, élete utolsó szakaszában nem akar egyedül lenni, és nem akar egyedül meghalni. A gyereke jólelkű és mindent megtesz érte, még a játékgépezést is miatta folytatja. Az csak jóval később derül ki, már a testvére (Sodró Eliza) történetéből, hogy milyen is volt a gyerekkoruk, az pedig hogy mi történt a szüleikkel (Schneider Zoltán és Tóth Ildikó) csak a legvégére. A kocsmában, ahol a játékgépezés folyik kapcsolódunk rá a plasztikafüggő testképzavaros dolgozó történetére (Pál András), aki a gyerekkori csúfolódós traumák után a sebész kése alatt érzi magát újra szépnek. Viszont a lelke sosem gyógyul be teljesen, így beleszeret egy leharcolt utcalányba (Martinovics Dorina). Az ő utcára kerülése, és kurvának állása sem egy mindennapi történet, de a helyi lakótelepen élők között ez nem egy kirívó eset. Menekülne a romlott életéből, és panaszaival a helyi kórház ügyeletes orvosához (Kováts Adél) fordul a lány, aki folyamatosan kezeli, de a saját élete sincs rendben, így a betegét nem tudja megmenteni. Már idejekorán vacakul választott férjet magának (László Zsolt – igen, itt kapcsolódunk rá, majd körbe-körbe mindenkivel összekapcsolódik az egész történet), majd folyamatosan a saját karrierje lett fontosabb, mint a családja. Mire megtalálja elveszett fiát (Márfi Márk), addigra már régen késő. Róka viszont nem kicsi szerepet játszott az utcalány, és a autószerelő segéd hugának életében. A plasztikai sebész legújabb felesége (Lovas Rozi) ezzel a házassággal próbál kitörni a lakótelep folytogató fogságából, és mindenhol a valódi szerelmet keresi, amit nem egyszer meg is talál, ha nem is a legjobb választásokkal. Az eltévelyedett pap, majd börtöntöltelék újra a sittre kerül, ha most éppen nem is érdemelte meg teljesen, de korábban már maximálisan rászolgált. Az már a történet elején kiderül, hogy az egyház bármit megbocsát, csupán azt az egyet nem, ha a kasszából lopják meg őket. Ettől még egy gyilkosság is enyhébb megítélés alá tartozik. A lakótelepi átok nem ereszt, a végsőkig kitart, és mindegyikük életét a pokol felé tereli generációkon át.
Minden szereplő a 10 parancsolat egy-egy szabályát próbálná betartani, de esélye sincs rá.
A történet kibontakozása zseniális, izgalmas egész végig, egy pillanatra sem engedi el a néző figyelmét, folyamatosan mozgásban van a színpad, amit a speciális technika (kamerák, kivetítők) tesz még izgalmasabbá. Látványos, lenyűgöző, hatalmas színészi játékokkal tarkított előadás.
Megérdemelte az egész csapat a vastapsot, az állva tomboló közönséget.
Székely Csaba történetét Sebestyén Aba álmodta színpadra, és a Radnóti csodálatos színészei valósították meg. Felejthetetlen este, sok-sok megbeszélendő kérdéssel.

12 dühös ember – Átrium Színház

12 esküdt ül össze, egy felújítás alatt álló raktárban, hogy döntést hozzon egy még kamasz gyerek felett, hogy bűnös-e avagy sem. Ő ölte-e meg az apját, vagy sem. Minden bizonyíték ellene szól, és 11 esküdt is, és valahogy az ügyvéd is inkább az ügyész mellett áll, semmint mellette. Egyetlen esküdtnek merülnek fel kétségei, így 5 perc alatt nem lehet elítélni. Ezzel kezdődik a történet, ahol szembesítve vagyunk a különböző embertípusokkal. Tuti ül a nézőtéren mindegyikből, és vannak aha élmények, sőt nem is kevés van.
A legagresszívabb, legkitartóbb esküdt szerepében Mucsi Zoltán brillírozik, nem szeretnék ebben az állapotában vele még világosban sem összefutni, nemhogy sötétben az utcán. A legostobább esküdt szerepéért ezen az estén többen is versenyben vannak, de a pálmát a Brasch Bence által megformált idegengyűlölő-migránsozó esküdt viszi. Hihetetlen gyűlölettel fröcsög, és talán még jobban fáj, hogy ez az évtizedekkel ezelőtti történet hogyan tud ennyire maivá alakulni.
“Mi soha nem hallgattatnánk el a velünk egyet nem értőket”… és nem nevet senki, mert ezen már nem lehet… Debreczeny Csaba szájából hangzik el ez a mondat, de ugye senki sem hiszi már el.
Legfőképpen nem a Mihályfi Balázs alakította esküdt nem, aki kelet-európaiként már megélt egy másik rendszert, és a szabadság érzéséért költözött Amerikába, de itt is léteznek ugyanazok a figurák, mint a szülőföldjén, csak még nem kaptak diktátori hatalmat…
Nagy bűne a vádlottnak, hogy az alsó szomszéd és a szembe szomszéd is “látta és hallotta” a gyilkosságot, de azért a tények makacs dolgok, és lépésről lépésre derül ki, hogy nem mindenki van meggyőződve ugyanúgy a fiú bűnösségéről. A legkönnyebben az azonos élethelyzetből jövő esküdtek inognak meg a bűnösségben való hitükben, az idős tanúval együtt érző esküdt – Lugosi György minden porcikájában a láthatatlan szereplő – mondja ki először, hogy megváltoztatta a véleményét, majd a szintén szegény sorból érkezett Kovács Máté alakította srácból tör elő az igazságérzete. Alázza őt a migránsozó és a saját gyerekével súlyos konfliktusokat cipelő két esküdt, de a nagyon fiatal felnőtt magára talál, és bebizonyítja, hogy jogosak a felvetett kérdések, csak attól nem lesz senki bűnöző, hogy fiatal és bevándorlóként érkezett az országba. Ahhoz azért több kell.
Az esküdtek elnökeként Varga Ádám alkalmatlankodik tök hitelesen, vezetné ő az egybegyűltek brigádját, de nehezített pályán játszik.
Szerepel még az esküdtek között a kőbunkó, csak a meccsre hazaérni vágyó – mindegy meghal-e a vádlott vagy sem, bűnös-e vagy sem – esküdt Sütő András alakításában. Igen, az ilyeneket hajítják ki először a jobb társaságok, hogy húzzanak a francba, egy forintot nem ér a véleményük.
Szatory Dávid esküdtje egyetlen dologban biztos, a saját bizonytalanságában, így rábízni egy ítélő szerepét nagy merészség, konkrétan egy ember élete függ az esküdtektől, erre meg egy tojás felverését sem lehetne rábízni.
Mellette erős kontraszt a marketing-guru esküdt, Fehér Balázs Benő alakításában, akinek a hazugság nem bűn, csak egy eszköz céljai eléréséhez, mindezt olyan káromkodásokkal tarkítva, hogy ha ettől érezte valaki menőnek magát eddig, az többé ki sem nyitja a száját.
Lecső Péter csendes, mackó-esküdtje eltűnt a színen, pedig folyamatosan középen látszódott, de nyomot nem hagyott a történetben.
A vádlott egyre kevésbé volt bűnös, és persze az ismert sztori végére nem az esküdtek válnak alkalmatlanná a feladatra, hanem a vádlott lett ártatlan.
Császi Ádám rendező gondoskodott arról, hogy egy percre sem unatkoztunk a két felvonás alatt.

Búék – Aréna Mozi

Szilveszter este Alíz/Lizi (Szávai Viktória) hívja meg sokadszorra gyerekkori barátait ünnepelni. Kristóf (Mészáros Béla) érkezik a kajával elsőnek, apró szépséghibája a pasinak, hogy belezúgott a házigazdába, de annyira nyúl, hogy nem meri elmondani. Alíz együtt él az erősen hazudozó-kamaszodó 16 éves lányával, aki jobban bízik a házibarát Kristófban, mint a saját anyjában. Saci (Bata Éva) és Gabi (Hevér Gábor) házaspárként készülődnek a buliba, de már otthon áll a kés a levegőben, nem kis szerepet játszik ebben a “drágamama”, akire a gyerekeiket bízzák. Márk (Lengyel Tamás) a csapat régi tagja, éppen az aktuális csajával Fannival (Törőcsik Franciska) érkezik, aki simán besétálhatna a szomszéd lakásban tomboló korosztályának megfelelő fiatalos buliba is. De nem megy… még…
Utolsónak Alíz tesója Döme (Elek Ferenc) egyedül érkezik, pedig a csapat epedve várja, hogy bemutassa nemolyrégi párját, de az csak nem akar vele érkezni, némiképp betegségre hivatkozva menti ki magát.
Alapfeszkó van a társaságban, Gabi és Kristóf közöt kaja ügyben, és Gabi és Fanni között meg némi irígység és korosztályos hiszti is fellelhető. Alíz meggyőződése, hogy a mobiltelefonok tönkreteszik az emberi kapcsolatokat, így kísérletképpen, mekkora buli lesz az, úgysincs titkuk egymás előtt alapon kitalálja az új játékot: mindenki kiteszi a mobilját, és ami jön üzenet azt  felolvassa, az összes hívást pedig kihangosítva veszik fel.
Döme kezdésnek átveri Gabit, de ez még csak a halvány előjáték.
Sorra jönnek az üzenetek, a hívások és egyre jobban borul a szennyestartó… Alíz önértékelését dönti még inkább romba a lánya, aki nem pont őt hívja, hanem Kristófot, de lényegében mondanivalóját tekintve mindegy is. Márk és Gabi a féltékeny állatot mutatják elsőre, így Saci és Fanni kényszerül magyarázkodásra. Gabi szarban van, mert az éjszakai randiját valahogy fedezni kellene, így kitalálja vakon repülve, hogy Dömével telefont cserélnek a többiek tudta nélkül, így tán megúszhatja. Annyira nem fogja… mert Döme telefonja elszabadul, és legmélyebb privát titkai napvilágra kerülnek… Igen, Gabi kapja a nyakába, hogy csalja az asszonyt, nem is akárkivel… Döme már visszakozna, de Gabi nem hagyja, hiszen akkor az ő telefonjára érkezett üzenettel bukna le.
Márk már nyeregben érezné magát, de egy haver jóindulatú hívása dönti romba kapcsolatát, alapjaiban viszont főnőknője hívása rengeti meg, aki a trónörökös érkezéséről tájékoztatja… Fanni besokall, és némi fürdőszobai hiszti után távozik a szomszéd buliba.
Kristóf a végére csak bevallja, hogy beleesett Alízba, még akkor is, ha a csaj totál lelki rom, és nem is túl gerinces az exférjével, de mit sem számít ez egy hülyeszerelmesnek.
Saci és Gabi békíthetetlenek, de Gabi nem adja fel, és utoléri Sacit a film végére…
Döme megérzései sem csaltak, amikor a szerelmét nem hozta a buliba, na nem mintha ez a “szupercsapat” az érzékeny és befogadó közösséget mutatta volna egész este.
Goda Krisztina rendezte a filmet, pörgős, poénos, és kesze-kusza, de kigubancolható történetet álmodott vászonra. Többszörnézős lesz.

A fösvény – Pesti Magyar Színház

Harpagon (Haumann Péter) két gyermekével – Cléante (Haumann Máté) és Élise (Haumann Petra) real és színpadi családként próbál szót érteni, ez utóbbi helyen ez a legkevésbé sem megy. Ami nem csoda, mert a fiatalok az érzéseik, a papa meg a pénztárcája után rohan. Sőt, nem is a pénztárcája, az arannyal tömött elásott ládikája élete fő műve.
Mindeközben Élise egy szolgálónak állt srácba Valere (Pavletits Béla) szeret bele, míg Cléante belezúg a Mariane nevűbe (Móga Piroska). A fater cseppet sem örül ennek a hírnek, mert ő a lányát kimondottan a vén, viszont pöpecül gazdag Anselme úrnak (Rancsó Dezső) szánja, a szépséges, de szintén csóró Mariane meg Harpagonnak kell, és cseppet idegi alapra kerül, mikor kiderül, hogy a fia is pont erre a csajra tart igényt. Harpagon nem csak zsarnok, de valódi fösvény szarrágó, a saját gyerekei majd akkor kapnak lóvét, ha meghal, így nem kevéssé várják. Cléante bele is szalad egy kölcsönbe, amit felvesz, de mint kiderül a közvetítőkön keresztül: az uzsorás a saját apja.
Előkeveredik egy házasságközvetítő vagány csaj – Frosine (Soltész Bözse), aki még fel is hecceli Harpagont, hogy udvaroljon csak nyugodtan Mariane-nak, de várakozásával ellentétben az öregtől egy fityinget sem lát szolgálataiért.
Szünetben a szereplők névsorát olvasva erős a spoiler, hiszem a vége oda van írva, csak a vak nem látja, no meg a tömeg, aki a büfére vár az nem jut el a bejárat közelében felállított táblához.
Némi oxigén után visszajutunk a nézőtérre (full teltház, még a pótszékek pótszékén is ülnek), majd nekifutunk a második felvonásnak.
Tiszta és világos, hogy Harpagont egyetlen dolog mozgatja, az meg a pénz és az önzés antipatikus kombinációja. Így a lányának egyetlen legfőbb indokot tud felhozni a kötelező házasságra: annyira gazdag a pasi, hogy nem kell Harpagonnak hozományról gondoskodnia, amit normális esetben a csaj mellé kellene prezentálni. A fia boldogsága meg nem számít, amikor a sajátja előrébb való, még az sem zavarja, hogy választottja nemhogy nem szereti, de konkrétan némiképp undorodik tőle.
Végre előkerül Ansleme, aki tényleg nem fiatal, de legalább gazdag. Hirtelen megszaporodik az évtizeddel ezelőtt tengerbe halt családja, mert előkerül Valere, aki elveszett, de mégis élő apját leli fel benne, majd Mariane és annak jó édes anyja is hamar rájön, hogy ők sem vesztek a tengerge, és a fater kő gazdagon ott áll előttük. A családegyesítés után már csupán a két Harpagon kölyöknek kell beházasodni gazdagékhoz, Harpagon papa is visszakapja az ellopott kincses ládikáját, és kezdődhet újra a dínom-dánom.
La Fleche (Szatmári Attila) külön sztori a történetben, hozza a humor második körét, még az elején cseppet indokolatlanul dobja le a textilt, de megbocsátható, mert van mit nézni rajta, és nagyon röhögünk Harpagon szívatása közben.

Vidám vasárnap délután, mélyebb mondanivalót nem keresünk Moliére darabjában, rendezte: Lengyel Ferenc, és akiket még dícséret illet, de maximális, az az élő zenét produkáló fiatal zenekar, és a jelmez- és díszlettervező: Kovács Yvette Alida.

 

Illatszertár – Centrál Színház

Hammerschmidt úr (Kern András) az illatszertár vezetője pont a karácsonyi hajrában kezd rendkívül kötözködő hangulatba kerülni. Célpontja Asztalos úr (Simon Kornél – telitalálat, erre a szerepre!), aki meg nem érti, hogy miért mindig  ő van porondon, ha a lebaszásról van szó. Mindemellett Asztalos úr is a karácsonyra készül, már másfél éve levelezik az ismeretlen csajjal, akivel most már tutira összejön a randi a vasárnap délutáni hidegben. Keresztül is húzza a számítását, hogy legutolsó veszekedése a főnökkel olyan durvára sikerül, hogy megkapja a kilépő papírjait. Sipos úr (Cserna Antal – a tökéletesen zseniális humorbomba!) próbálja békíteni a feleket, de nincs sikere. Kádár úr (Vári-Kovács Péter) nem egy lelkizős fajta patikus segéd, viszont annál pofátlanabb. Nem csak Rátz kisasszonyt (Pálfi Kata) fűzi, de lóvéval próbálja sokadszorra lehúzni Balázs kisasszonyt (Pokorny Lia), aki nem ül fel újra neki, viszont halálosan megsértődik Asztalos úr minden szaván, mert Róza kisasszonynak hívja, még ha így is néz ki hivatalosan a neve, a Rózsikát sokkal jobban szereti.
Szóval: Asztalos röpül, nap végén pedig jön a megvilágosodás a magánnyomozó személyében, aki végre elárulja, hogy a névtelen levelek, amiket a főnök kapott valódiak, tényleg megcsalja az asszony, és tényleg az egyik alkalmazottjával. Aprócska szépséghiba, hogy nem Asztalos úr, hanem Kádár úr (a napraforgó nyaligép) a csábító. A legjobbkor érkezik Árpi (Szemenyei János – az este egyik fő poéngyárosa), aki főbelövésre készülő patikust megmenti. Bent is alszik az öreg egész hétvégén, stresszel is rendesen, hiába csábítja vissza Asztalos urat hétfő reggelre, a lelke nem tud megnyugodni. Kihajítja Kádár urat, mint azt a bizonyos macskát, és mire elrendezne mindent, addigra a szíve nem bírja tovább: mentőt kell hívni, és irány a kórház-szanatórium.
Az élet nem áll meg, nélküle Asztalos úr simán viszi az üzletet, új segéd érkezik Jancsi bá személyében (Papp János), akit Árpi nagy örömmel ugráltat.
Mindeközben Balázs kisasszony tök depis, mert levelező névtelen szerelme nem érkezett meg a randira vasárnap, és még az általa két éve utált Asztalos úr is visszatért a boltba, nem mellesleg a karácsonyi csúcsforgalom is pörgeti az üzletmenetet. A kasszánál Molnár kisasszony (Borbás Gabi) terelgeti nemcsak a vevőket, hanem az illatszertár belső kapcsolatait is, de nincs sikere.
Sipos úrnak  annál inkább, ő az első, aki megtudja, hogy Balázs kisasszony és Asztalos úr titokban, tudtuk nélkül egymással levelezve szerettek egymásba. Nem nagyon skizó a helyzet, mert a valóságban meg évek óta utálják egymást.
Hammerschmidt úr gyógyul, vissza is tér karácsony estére, de addigra a szálak kezdenek kisimulni: Asztalos úr is meghívást kap Balázs kisasszonytól az esti vacsira, hogy az ismeretlen levelező vőlegény ne unatkozzon. Itt már visítva röhögünk, de annyira finom úriember, hogy megpróbál nem beledögleni a szívszaggató szituációba. Sipos úr még megvallja, hogy az ő vezérhangyája volt, hogy valakit ki fog rúgni a főnök, hát gyors nyomozásba kezdett, hogy ne ő legyen a kiválasztott, így talált rá Kádár és a nagyságos asszony viszonyára.
A történet végére újra fellángol nyomozó kedve, most éppen Árpi (kinek felvitte a patikus a jó dolgát egy szinttel magasabbra) van a célpontjában.
Kern András humoros, de nincs mögötte lemaradva Cserna Antal Sipos úrja, és Simon Kornél alakította Asztalos úr sem. Pokorny Lia Balázs kisasszonyként verhetetlen, és viszik is végig az egész előadáson keresztül a humoros vígjátékot, keresztezve a drámaibb családi drámával, és végül mindenre a karácsonyi megbocsátás lesz a megoldás.

Közel 6 éve színpadon Puskás Tamás rendezése, és még mindig teltházzal dübörög, mert megérdemlik 🙂